Előszó
Az épületeket és építményeket sok egyéb fizikai hatás mellett erőhatások is érik, melyek - szerencsére ritkán - azok részleges vagy teljes tönkremenetelét, használhatatlanná válását is okozhatják....
Tovább
Előszó
Az épületeket és építményeket sok egyéb fizikai hatás mellett erőhatások is érik, melyek - szerencsére ritkán - azok részleges vagy teljes tönkremenetelét, használhatatlanná válását is okozhatják. Minthogy ezen emberi alkotások tönkremenetele jelentős anyagi kárt okoz a társadalomnak sőt néha emberáldozatokat is követel, mindent el kell követnünk annak elkerülésére. Ezért az épületeket és építményeket ügy kell megépíteni, hogy azok - elsőrendű feladatuk betöltése mellett - a rájuk ható erőhatásokat biztonsággal viseljék.
Alkotó munkája közben az ember tapasztalatokat szerzett az egyes építőanyagok és szerkezetek tulajdonságairól és olyan méretű, nézetarányú épületeket és építményeket alakított ki, melyek mellett azok kellő teherbírásúaknak bizonyultak. Ez a módszer nem vált be, mert sok létesítmény a helyesnek vélt méretarányok ellenére tönkrement, a megfelelő teherbírásúakról pedig később kiderült, hogy indokolatlanul sok anyagot és emberi munkát fordítottak létrehozásukra. A társadalmi fejlődés később már nem tette lehetővé, hogy a rendelkezésre álló anyagokat és az emberi munkát pazarolják, ezért arra törekedtek, hogy a létesítmények a kellő teherbírás mellett gazdaságosak is legyenek. Ezt a célt úgy lehetett megvalósítani, ha a létesítmények teherbírásának vizsgálatára a fizika tudományos módszereit alkalmazzák.
Az épületek és építmények egyes szerkezeti elemeinek anyagát és méreteit ma is tapasztalati úton határozzák meg, mert az azokat érő erőhatások nem számottevőek. Ilyenek például az egyszerű válaszfalak, a padló- és alárendelt útburkolatok stb-k. Vannak azonban a létesítményeknek olyan szerkezetei, amelyek anyagát és méreteit a biztonságos teherbírás és a gazdaságosság érdekében erőtani vizsgálattal határozzuk meg. Ez utóbbiakat teherhordó-, vagy más szóval tartószerkezeteknek nevezzük. Ilyenek például az épületek és építmények alátámasztó- és áthidaló szerkezetei, támfalak, medencék, csővezetékek, hidak, útpályaszerkezetek stb. Az erőtani vizsgálatok elvi alapjai a fizikának a mechanika című fő fejezetén nyugszanak.
A mechanika két fő ága: a kinematika, amely a mozgásokkal és a dinamika, mely az erőhatásokkal foglalkozik. Ez utóbbi a kinetikára, a mozgásban levő testek vizsgálatára, ill. a statikára a nyugalomban levő testek vizsgálatára bontható.
Vissza