Mechanika

Előszó

A mechanika a mozgás jelenségével foglalkozik. Két főrészre tagozódik: a kinematikára és a dinamikára. A kinematika feladata a mozgások leírása, míg a dinamikáé a mozgás feltételeinek megállapítása, továbbá a természetben valóban létrejövő mozgások tárgyalása. A dinamika egyik speciális fejezete a sztatika, mely az egyensúly feltételeit tárgyalja. Tárgyalásainkban először oly testekkel foglalkozunk, melyek mérete a mozgás közben megtett távolságokhoz viszonyítva elhanyagolható. Az ilyen testet, mivel helyzetét egy pontja helyzetének megadásával jellemezhetjük, anyagi pontnak nevezzük. Az anyagi pont mozgásának tanulmányozása után rátérünk pontrendszerekre, majd az ún. merev test mozgására, mely alatt egy oly testet értünk, melynek pontjai a mozgás folyamán kölcsönös távolságukat nem változtatják. Ideális merev test nincs, de nagyon sok esetben a mozgó test pontjainak kölcsönös elmozdulásai jelentéktelenek, úgyhogy a test közelítésben merevnek tekinthető. Végül pedig rá fogunk térni a deformálható testek tárgyalására, amidőn épen a test egyes részeinek kölcsönös elmozdulása érdekel majd bennünket. Ez két részre oszlik: úgymint a rugalmas testek mechanikájára, midőn csak kis deformációkat veszünk figyelembe és a cseppfolyós testek mechanikájára, ahol a részek kölcsönös távolságának megváltozása nem kicsi. A mechanika igen régi tudomány. Egyes alapfogalmait és törvényeit már a görögök is ismerték. Az újkorban a természettudományok nagy fellendülésének idején a mechanika is újabb lendületet nyert. Különösen Kopernikus, Kepler és Galilei révén kapott hatalmas impulzust. Ezt követte csakhamar Newton hatalmas alkotása, aki híres axiómái által a mechanikát egy nagy rendszerbe foglalta és megdönthetetlennek látszó alapokra fektette. Vissza