MCP

Előszó

A Molnár-C. Pál Baráti Kör (sorrendben negyedik) kiállításának nincs különösebb apropója, hacsak az nem, hogy éppen 15 éve, 1989-ben rendezte a kör debütáló tárlatát a Vigadóban - megidézve a példaképnek tekintett „régi" Szinyei Merse Pál Társaság mestereit. (Példának okáért: Szinyei Merse, Berény, Csók, Bernáth, Egry, Elekfy, Fényes, Hermán, Iványi Grünwald, Rippl-Rónai, Rudnay, Medgyessy, Pátzay, Sidló, Szentgyörgyi stb. szerepelt a kiállítók között.)
Csillag Péter fedezte fel ezt a pompás kiállítási palotát, a keszthelyi kastély felújított főúri lovardáját és megállapodásra jutott a „jószágkormányzóval", Czoma Lászlóval, hogy fogadjon ott időszaki képzőművészeti tárlatokat. Elsőnek névadó mesterünknek Molnár-C. Pálnak rendeztünk (a művész születésének 110. évfordulójára) gyűjteményes kiállítást.
Ezt követi most a róla elnevezett Baráti Kör bemutatkozása, amely az előkészítő munka folyamán támadt ideák, újabbnál újabb elgondolások, ötletek nyomán egyre inkább kiterebélyesedett, nagyobb szabásúvá lett, mint a korábbiak voltak - a helyszínnek is köszönhetően.
A kiállítás csökkentett anyaggal továbbmegy Székesfehérvárra, a Szent Korona Galériába, ahol 1999-ben már rendeztünk Molnár-C. Pál tárlatot, Bobory Zoltán igazgató úr szíves meghívására, aki ezt a kiállítást már több éve szorgalmazta.
Ezért is támadt az a jogos igény, hogy újfent vázoljuk fel, foglaljuk össze a Molnár-C. Pál Baráti Kör történetét. Mégpedig büszkén arra, hogy ez az egyesület az indulásakor az élen járt: hazánkban legelsőnek megalakult szakmai célkitűzésű művészeti szervezet volt. Újszerűségében is hagyományőrző, hiszen a két világháború között élt és virult művészettársadalmi struktúrában jelentékeny szerepet betöltő egyesületek, elsősorban a Szinyei Merse Pál Társaság példájára alapították.
Az egyesület előtörténete Matzon Frigyes nevéhez fűződik. A kezdet kezdetén az ő kelenhegyi úti műtermében járt össze rendszeresen egy művészekből álló kisebb baráti társaság, amelynek Molnár-C. Pál is tagja volt. Molnár-C. Pálnak 1981-ben bekövetkezett halála után váltakozó helyszínen, hol Matzonnál, hol pedig névadó mesterünk műtermében, a Ménesi út 65-ben találkozgatott ez a baráti csapat. Abban a - ma székhelyünkül is szolgáló - műteremben, amelyet a festő leányának, dr. Csillag Pálné Évának 1984-ben sikerült nyilvános műteremgalériává, emlékmúzeummá nyilváníttatnia és hozzá a működési jogot elnyernie. Matzon közvetlenül halála (1986) előtt a szívvel lélekkel működő Csillag Pálné, Éva gondjaira bízta az összetartó csoportot, amelyhez éppen akkor, - mondhatom a legjobb időpontban -, csatlakozott Szalatnyay József. Neki támadt az „ideája", hogy alakítsák baráti közösséget hivatalosan bejegyzett, legális művészeti egyesületté, valami olyanná, mint a Szinyei Társaság volt. Nosztalgiát és nagy becsvágyat is tartalmazott az elgondolás és nem csekély küzdelemre való kilátást, mivel járatlan úton kellett haladni. Csak 1989-ben alkották meg a ma érvényes egyesülési törvényt. Vissza