Winnetou I-III. (rossz állapotú)

Előszó

Egy tejfelesszájú.

Kedves olvasóm, tudod mit jelent ez a szó greenhorn?... igen bosszantó és tiszteletlen megjelölése azoknak, akikre alkalmazzák.
Green annyit jelent, hogy zöld, horn ebben az esetben a csiga tapogató szarvait jelenti, Greenhorn tehát éretlen ember, kinek óvatosan kell előbb tapogatóit kinyújtania, nehogy kinevessék. Szóval: tejfelesszájú.
Tejfelesszájú az olyan ember, ki nem kel fel a helyéről, ha azt egy hölgy akarja elfoglalni, aki előbb üdvözli a ház Urát s csak aztán a háziasszonyt és kisasszonyt. Aki cigarettázik és irtózik a dohánylét köpködő uraktól. Aki nem szégyenli piszkos csizmáját útitársa térdére rakni és levesét egy haldokló bivaly szuszogásával lenyelni. Aki óriástök nagyságú szivacsot és tiz font szappant visz magával a prairiekre, tisztaság okából és melléje dug egy iránytűt, mely persze harmad-negyednap felmondja a szolgálatot. Feljegyez nyolcszáz indián szót és mikor az első vörössel találkozik, látja, hogy jegyzeteit hazaküldte és hazaírt levelét tartotta magának. Puskaport vásárol, melyről az első lövésnél kiderül, hogy festett faszén. Tíz évig tanul csillagászattant és ugyanannyi ideig bámulhatja á csillagos eget, anélkül, hogy tudná hány óra. A vad nyugaton olyan tábortüzet gyújt, hogy a lángok a fák koronájáig érnek és csodálkozik, hogy az indiánok rátalálnak. A tejfelesszájú tehát tejfelesszájú... és akkor én is az voltam.
De senki se higyje, hogy erről akár sejtelmem is volt. Ó nem! Mert minden tejfelesszájúnak épen az a legjellemzőbb sajátsága, hogy mindenki mást hamarabb tart annak, mint saját magát.
Vissza