Klim Számgin élete I.

Előszó

Előszó:
Első fejezet
Iván Akimovics Szamgin szeretett különcködni. Amikor feleségének második fia született, Szamgin asszonya betegágya mellett ült és azt mondta:
— Tudod mit, Vera, adjunk a gyereknek valami egészen ritka nevet. Unom már ezt a sok Ivánt, meg Vaszilijt.
A szülés fájdalmaitól elgyötört Vera Petrovna nem válaszolt. A férj néhány pillanatra elgondolkozott. Égszínkék szemét az ablakon át az égre meresztette. A szélvert felhők jégzajlásra és felborzolt homokbuckákra emlékeztették. Aztán rákezdte a sorolást s közben rövid, kövér ujjaival a levegőbe fúrt:
— Krisztofor? Kirik? Vukol? Nikodém?
Alighogy kimondta a neveket, kezének egyetlen mozdulatával már el is vetette azokat. Már felsorolt vagy tizenötöt, amikor elégedetten felkiáltott:
— Sámson! Sámson Szamgin. Megvan! Ez igen! Bibliai hös neve! S hozzá vezetéknév! A vezetéknevem se valami mindennapi.
— Ne rázd az ágyat — kérte halkan a felesége.
Bocsánatot kért az asszonytól, megcsókolta elerőtlenedett
kezét s mosolyogva hallgatta az őszi szél vad sivalkodását és a csecsemő panaszos sírását.
—• Igen, Sámson! A népnek szüksége van hősökre. De azért még meggondolom. Lehet talán Leonid is jó lesz.
— Verát teljesen kimeríti ezekkel a haszontalanságokkal — jegyezte meg szigorúan a bába, Mária Romanovna, ki éppen pelenkába tette az újszülöttet.
Szamgin ránézett felesége vértelen axxára, megigazította
5 Vissza

Fülszöveg

GORKIJ
Klim Számgin élete
i.
Gorkij életének főmunkája ez a terjedelmében is impozáns, négy kötetből álló regény. Művében a cári Oroszország utolsó évtizedeinek összetett anyagát dolgozza fel, keresztmetszetét adja a forradalom előtti orosz társadalomnak. A regény főalakja Klim Számgin, akinek életében mindazok a szálak kereszteződnek, amelyek át- meg átszövik és mintájukkal kirajzolják a régi világ képét, azét a világét, amely végül is összeomlik. Klim Számgin negyven évig éli céljátvesztett és hanyatló életét ebben a világban, a régi orosz élet sajátságos, fojtott légkörében, a kupolás Moszkva és a havas Pétervár díszletei között. Társai národnyikok, a vidéki orosz intelligencia, moszkvai diákok és diáklányok — és végül forradalmárok. Mindez egyre élesebben tükröződik vissza az elmúló osztály fiának tudatában, egyre világosabban és egyre elvisel-hetetlenebbül. Mély,szimboiikus értelme van a mű befejezésének. Klim Számgin éppen abban a pillanatban hal meg, amikor megsemmisül a szürkeségnek és ködnek régi Oroszországa. Vissza