Max Tivoli vallomásai

Fülszöveg

Tudok százig számolni, mert a papám tanár, és megtanított rá.
- Én meg ötvenig tudok. Nagyanyám ugyanis ennyit talált helyénvalónak a korombéli gyermek számára. Hughie ezen elmélázott, aztán úgy döntött, hogy elégedett a válasszal. Felnézett a vastag, fekete felöltőjükben körülöttünk bóklászó emberekre. Feszülten figyelt; mint később megtudtam, varázserőt tulajdonított magának, aki, ha szépen kérik, rá bíija venni a fákat, hogy haj-bókoljanak a rét végében. Aztán felém fordult, olyan arckifejezéssel, mint aki elhatározásra jutott.
- En megeszem a papírt. -Tényleg?
Büszkén bólintott.
- Eszem is mindig.
Nem fárasztom önöket a beszélgetés további részleteivel. Miként a déltengeri bennszülöttek, ha idegennel találkoznak, rituáhsan felsorolják őseiket, mi is végigmentünk a gyerekkor ceremóniáin, ami ahhoz szükséges, hogy két fiú eldöntse, barátok lesznek-e vagy ellen-/
ségek. Es ahogyan a bennszülöttek teszik, mi is távolba köpő versennyel végeztük, és mivel én nyertem, ez olyan... Tovább

Fülszöveg

Tudok százig számolni, mert a papám tanár, és megtanított rá.
- Én meg ötvenig tudok. Nagyanyám ugyanis ennyit talált helyénvalónak a korombéli gyermek számára. Hughie ezen elmélázott, aztán úgy döntött, hogy elégedett a válasszal. Felnézett a vastag, fekete felöltőjükben körülöttünk bóklászó emberekre. Feszülten figyelt; mint később megtudtam, varázserőt tulajdonított magának, aki, ha szépen kérik, rá bíija venni a fákat, hogy haj-bókoljanak a rét végében. Aztán felém fordult, olyan arckifejezéssel, mint aki elhatározásra jutott.
- En megeszem a papírt. -Tényleg?
Büszkén bólintott.
- Eszem is mindig.
Nem fárasztom önöket a beszélgetés további részleteivel. Miként a déltengeri bennszülöttek, ha idegennel találkoznak, rituáhsan felsorolják őseiket, mi is végigmentünk a gyerekkor ceremóniáin, ami ahhoz szükséges, hogy két fiú eldöntse, barátok lesznek-e vagy ellen-/
ségek. Es ahogyan a bennszülöttek teszik, mi is távolba köpő versennyel végeztük, és mivel én nyertem, ez olyan helyet biztosított számomra Hughie szívében, amely a legkülönfélébb kellemetlen akadályokat leküzdve, legalább ötven-egynehány évig megmaradt."
Max Tivolit kettős átok sújtja:
egész életében egy és csakis egy
nőt szeret, öregemberként, iQú-
ként, gyerekként sajnos szívet
tépően ebben a sorrendben.
A másik átok ugyanis az, hogy
öregemberként látja meg a napvi-
lágot, s attól fogva fiatalodik visz-
szafelé. És ami a lényeg: teste a
lelkével soha, egyetlen percig sincs
szinkronban. Hihetetlen sors, csak
keveseknek adatik meg, hála le-
gyen Istennek. De akivel megesik,
annak van mit megosztania kor-
társaival és az utókorral.
Andrew Sean Greer két tudós
gyermeke. A Brown Egyetemen
tanult kreatív írást. Miután áve-
1 kig dolgozott New Yorkban taxis-
ként, neveló'tanárként, tévésként
és sikertelen íróként, a Montana
állambeli Missoulába költözött, és
újabb diplomát szerzett a Monta-
na Egyetemen. Innen Seattle-be,
majd San Franciscóba települt át,
ahol jelenleg is él, bár a New York
Public Library Cullman Center
munkatársa.
A 2004-ben megjelent Max Tivoli
a második regénye - ezzel robbant
be az irodalmi köztudatba. Vissza