Mariella

Szerző

Max Gallo

Szerkesztő

Moharos Éva

Fordító

Berényi Pál

Budapest

'Max Gallo: Mariella ' összes példány

Kiadó:	General Press Kiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	422 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	978-963-643-053-5

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Max Gallo (Caesar) történelmi trilógiája Párizsban kezdődik 1792. szeptember 19-én. XVI. Lajos király a Temple börtönében raboskodik, Franciaország élethalálharcot vív a támadó porosz hadsereggel és a régi rend híveivel. Párizs utcái vérben áznak, serényen dolgozik a guillotine.
Hat család sorsát követjük nyomon egészen az 1848-as év végéig. Családfők feje hullik a porba, míg mások szerencsecsillaga magasra emelkedik. Az összeesküvések, a kompromisszumok kora, de éppúgy a nagy szerelmi hódításoké. A forgatag középpontjában Maximilien Forestier és Mariella ragyogó alakja áll: a paraszti sorból származó katonatiszt pályája egyre magasabbra ível, míg az olasz márkinő mellette találja meg az igaz szerelmet. A szereplők életének az emelkedett boldogság és a gyötrő borzalom egyaránt része, de ugyanez jellemzi ezt a zaklatott és lángoló korszakot, a mai Franciaország bölcsőjét is.
A családok történetei Mathilde címmel folytatódnak 1922-ig, a trilógiát végül az ezredfordulóig ívelve a... Tovább

Tartalom

Előszó
"Valamikor régen ezen a téren állították fel a nyaktilót. Több mint kétszáz éve történt, de ha az emberiség, sőt a dolgok történelmét vesszük mértékegységül, valójában csak tegnap."	7
Első rész
"Ha valakinek meg kell halnia kettőnk közül, akkor az legyek én..."	15
"Hálát adtam Istennek, és magabiztosan elindultam..."	32
"A kockák még pörögnek... Egy befogott kocsi várakozik az udvaron..."	37
"Emlékezzetek: egész életében egyenes úton járt, és így is halt meg..."	41
Második rész
"Megesküdtek a fegyvereikre, hogy csak akkor térnek haza, ha diadalt aratnak a szabadság és az egyenlőség valamennyi ellensége felett..."	48
"Megölték a királyt, és irgalom nem lesz..."	58
"A népek kormányzásához először is arany kell, azután arany, végül megint csak arany..."	65
"Csak nem azért akarták megváltoztatni a világot, mert nem ismerték a gyönyört?"	76
"Amióta a szónoki emelvényekről hirdetik az erényt, talán soha ilyen mértékű nem volt a züllöttség..."	80
"Semmiféle megbánást nem érzett..."	88
"Maximilien Forestier kapitány vagyok... Én lövettem Dumouriez-re, amikor átszökött."	94
"Kinek lenne ideje gondolkodni, amikor ölni indul, és fedezetlen mellel rohan előre az ellenség golyózáporában?"	101
"Nem ölök meg valakit csak azért, mert másféle egyenruhát visel..."	108
"Nem azért harcolt a forradalomért, hogy senkiháziak sajátítsák ki maguknak..."	118
"Gyanú, rágalom, összekeveredik itt minden, polgártárs..."	126
"Csak egy giliszta, amelyre rátaposnak..."	132
"Mintha forradalom egész értelme végső soron abban merülne ki, hogy csip-csup személyes elégtételeket vegyünk..."	140
"Azt gondolta: nyitott szemmel fogok meghalni..."	145
"Bonaparte állt ott, mindössze pár lépésnyire, szétvetett lábbal, s kezét hátrakulcsolta maga is a látóhatárt fürkészte..."	153
Harmadik rész
"Hát ezért kellett meghalnia több tízezer embernek?"	159
"Nincs más italom, mint az álom, egyetlen borom a háború, s ami megrészegít, az a győzelem..."	167
"Bonaparte minden. Siessenek csak kinevezni az olaszországi sereg élére. Túl sok az energiája, és túlságosan zseniális, nem szabad hagyniuk, hogy itt unatkozzék Párizsban..."	177
"Kenyeret, kenyeret, kenyeret vagy vért!"	186
"Na, még mit nem képzelsz? Ez grófnőkkel hál csupa selyemben!..."	192
"Egy pár aranypénzt kell dugnunk a szájukba, hogy ne jártassák feleslegesen..."	199
"Egy bankárnak mindig tudnia kell, hogy ki fekszik bele ügyfelei ágyába..."	209
"Forestier, átadom magát Mariella di Clarvalle márkinőnek. Veszélyesebb, mint az Alpone horvát gránátosai..."	216
"Azelőtt nem fordulhatott elő, hogy tábornok legyen egy paraszt fiából. Ma már másmilyenek az urak..."	223
"A torkunknak szegzi majd a kardját, s a Direktórium megszűnik létezni. A köztársaság pedig megkapja a maga Caesarát..."	233
"Itt minden elkopik. Nem terem már dicsőség, ez a kis Európa nem nyújt számomra elég tágas terepet. Keletre kell indulni, Forestier..."	240
"Öt óra múlva kikötünk Franciaországban. Egy hét sem telik bele, és Párizsban leszünk..."	248
"Bonaparte hazaérkezésének napján elküldte hozzánk Forestier-t. Kemény fickó. A kardját a térdére fekteti, azután beszél."	255
"Forestier odalépett a katonákhoz: Hajigáljátok ki onnan az egész népséget!"	261
Negyedik rész
"Vannak szeretők - és Bonaparte első konzul közéjük tartozott -, akik a megcsalt férj dicsőségére válnak..."	267
"Elő kell kapni egy tőrt, és a hátamba kell döfni, hogy megbüntessek valakit?"	283
Ötödik rész
"Ó, drágám, ha a császár csak egyszer is meglátja, önért fog menni, és előkaparja a fészkéből."	296
"Mégis, mit képzel magáról? A császár azt mondta: - Az ön felesége egy beképzelt perszóna!"	312
Hatodik rész
"Vidocq csodálatosan bevált. Nem ismer irgalmat. Egyszerre tud építeni a bűnöző kegyetlenségére és a törvény erejére. Mindenütt elhelyezte szemeit és füleit. Mindenről tud, ami a legtiszteletreméltóbb személyek körül történik."	324
"Láttak katonákat, akik még élő lovat csonkítottak meg, tomporából kivágtak egy darabot, s vadul rágcsálni kezdték."	331
"Európa ura volt, mentünk vele Madridtól Moszkváig, diadallal vonultunk be Bécsbe és Berlinbe. A királyok felett uralkodó császár volt, s íme, adnak neki egy szigetecskét, amely tízszer, hússzor, harmincszor kisebb, mint Korzika!"	340
"Több száz bonapartistát koncoltak fel Marseille-ben, Avignonban, Nimes-ben... Kész csoda, hogy életben maradtunk..."	349
Hetedik rész
"Jaj azoknak, akik éljent kiáltottak Napóleon második uralkodásakor. XVIII. Lajos nem bocsátja meg, hogy a császár visszatérése keservesen megalázta, s azt sem, mekkora rémületet keltett benne. Még most is reszket belé. A száz nap nem lesz elfelejtve..."	355
"Ki tilthatná meg egy tizennyolcéves fiúnak, hogy vegye a sátorfáját?"	363
"Aludj, érted megyünk! Eljön tán a nap! Hisz' Te vagy az Isten nekünk, Ha nem is maradtál az urunk!"	374
"Romain Forestier szinte saját szemével látta az utcai tömeget, a hosszú kabátos, kalapos és puskájukkal hadonászó férfiakat, a nőket lenge ruhában, s a három napja tartó rettenetes hőség okán mezítelen lábbal, szétnyílott blúzzal..."	383
Nyolcadik rész
"Szükségszerű, hogy a nép fellázadjon. Világosan meg kell mondani neki: »Isten nem arra teremtett benneteket, hogy egy maroknyi ember marhacsordaként terlgessen!"	392
"Már nem kell semmi. Hagyjanak magamra..."	406
Időrendi áttekintés	413