Előszó
Részlet:
"Max Bill műveivel 1971-ben, a nemzetközi kisplasztikai biennálén találkozhatott a magyar közönség, budapesti kiállításának gondolata azóta érlelődött, személyében korunk egyik klasszikusát tisztelhetjük, és ez a szó nemcsak abban az értelemben érvényes, hogy bili a 20. századi művészet egyik legnagyobb egyénisége, hanem abban is, hogy művészetében korának legnemesebb eszméit egyesíti és vallja töretlen hittel, a mai néző számára talán ez a hit a leginkább meglepő, és az az erő, amellyel ezt a hitet a történelem megrázkódtatásai és a művészet viharos változásai közepette mindig átmentette. művészetének szépsége a ráció győzelme a világ sötét erői fölött, sőt magának az emberi szellemnek elszabadult teremtményei fölött is.
1936-ban fogalmazta meg a konkrét művészet mibenlétét, vagyis a tapasztalati valóságtól elszakadó, az elvont gondolatoknak formát adó művészet programját, ezt az írást választotta budapesti kiállításának bevezetőjeként is, jelezvén, hogy művészetének ma is ez a kulcsa, érvényessége fél évszázad után sem csökkent.
min alapul hát ez a művészet, és honnan az a hit, amely élteti?
ahogy ez a részletes életrajzából is kitűnik, a bauhausban kapta azokat a legfontosabb ösztönzéseket, amelyek művészetének irányát megszabták, pályáját építészként kezdte, de neki a saját munkásságában sikerült megvalósítani a 20. századi művészet nagy utópiáját, élet és művészet egységét, a művészet által formált ,emberi életteret, sokoldalúságában is a bauhaus tanítványa és örököse: festő, szobrász, építész, ipari formatervező, tipográfus, író-teoretikus, tanár, kiállításszervező és színpadi tervező, és miközben minden művén megérezzük személyiségének eredeti kézjegyét, élményünkké az válik, hogy ezek a tevékenységek mindig a maguk műfaji tisztaságában érvényesülnek, tervez hidat, házat, kilincset, lámpát, írógépet, telefont, széket villát, mérleget, de úgy, hogy mindezek a tárgyak funkcionalitásukban tökéletesek, soha, semmi mással nem keverednek, mint ahogy szobrai vagy képei sem mások, mint plasztikák, vagy festmények, minden alkotása egyértelmű és primer élményt nyújt, azt az örömöt, amelyet a ráció igazsága ad, és amelyet tépett századunk irracionális szorongásai között olyan gyakran nélkülöztünk."
Vissza