Előszó
Mi más a marxi szocializmus, mint a mult legjobb gondolkodói törekvéseinek öröksége. Jövőt illető eszményével nemcsak oly sok elégedetlen álmodozó álmának beteljesülését jelenti, hanem ezen túlmenően először látja meg az útját és a lehetőségeit annak, hogyan valósulhatnak meg a multból átvett vágyakozások. Az eddigi fejlődéssel való összetartozásnak tudta érthetővé teszi lényének történelmi jelentőségét, ami abban áll, hogy pillanatnyi munkájával és jövőt illető követeléseivel a mult befejezését jelenti.
Ez a magyarázata annak, hogy nálunk szocialistáknál nem a régiség iránti érdeklődés jele, ha gyakran vetünk egy-egy pillantást a múltra, mert olyankor mindig azt vizsgáljuk, mi a jelentősége a mi álláspontunk számára. Egy új felfogás frontáttöréséről van itt szó a szellem történetében, arról a történelmi szükségszerűségről vallott marxi alapgondolatról, hogy a történelmi fejlődés lényege a társadalmi tudat egyre világosabban kibontakozó megnyilvánulása. Ha a mult nagy gondolkodóinak írásaiban ezt a tendenciát vizsgáljuk, akkor számos gondolat kap oly jelentőséget a mi számunkra, amire ők akkor még nem is gondoltak. Ez teremti meg a szellem történetének azt az összefüggését, amelynek segítségével a mult gondolkodói a ma élő tanúi, utat jelző oszlopai lesznek. Így következik el azután az az idő, amikor Comte javaslatát, hogy a szentek nevével díszített naptárt tudósok, művészek és írók emlékét felidéző naptárral helyettesítették, korunk hatalmas tömegmozgalma, a szocializmus valósítja meg. Mégpedig lényegesen erőteljesebben, mint Comte valaha is gondolta. Mert ezek az emlékeztetők most már nem csupán néhány művelthez szólnak, hanem a munkásosztály sajtója, könyvei és brossurái, valamint gyűlései és művelődési intézményei segítségével a nép széles rétegeihez jutattják el, amit tudniuk kell. Most már nem csupán irodalmi megemlékezést jelent mindez, hanem lehetőséget, hogy a kultúra egyetemességére és a tudatos haladására törő osztály öntudatát ébrentartsa és megerősítse.
Ez az alapgondolat fogja össze a most következő tanulmányokat, melyekben főleg a német klasszikus filozófia azon elemeit láthatjuk, amelyek szocialista gondolkodók első kísérleteivel egyidőben alkotják a szociális problémák teoretikus feldolgozásának feltételeit. Egyben a német klasszikus filozófia leghívebb tanítványának, Marx Károlynak korszakalkotó munkásságát állítják összhangba a szellem történetének e jelentős fejezetével. Ugyanekkor igyekeznek felhívni a figyelmet a német kritikai filozófia azon szociális tartalmára, amely nemcsak egyszerűen elvezetett Marxhoz, de oda is kellett érkeznie. Így nyer különleges jelentőséget új megvilágításban az idealista ismeret és akaratkritika és így derül ki, mennyire függ a természettudománytól. Minthogy pedig ennek felismerése végül is a szocializmushoz vezet, e tanulmányok valamennyi gondolkodója a szocializmus útjelző oszlopának tekinthető.
Vissza