Mauthauseni elefántok

Fülszöveg

Johanides még gyerek volt, amikor a második világháború borzalmai végigsöpörtek a világon. Könyvének tárgya mégis a túlélők felelőssége, gondja, az előtte járt nemzedék ügyének a maradéktalan vállalása. Reményében emberi életek kapcsolódnak bele abba a folyamatba, amelyet általában az emberiség történetének szoktunk nevezni. De ezek az életek - hol egymástól függetlenül, hogy egymást érintve, keresztezve, olykor párhuzamos utakon is - egyetlen cél felé haladnak: nem tétlen szereplői az emberiség történelmének: alakítani, befolyásolni, irányítani akarják azt. Így találkozik a fasizmus elleni harcban Holenyst, az egyszerű szlovák bányász és van Maase, a holland patríciuscsalád sarja. Útjaik nem azonosak: Holenyst szocialista meggyőződésből vállalja a harcot, van Maase a kötelező, hagyományos, nemesi-nemzeti öntudatból. A hitleri fasizmus azonban nem érzékeli ezeket a különbségeket: Holenyst és van Maase sorsát véglegesen összeköti a mauthauseni haláltábor.
Holenyst és van Maase mauthauseni évei óta évtizedek teltek el, egy hajdani háborús bűnös felbukkanása ad rá okot, hogy újra összetalálkozzanak, s megvonják az elmúlt évtizedek egyetemes egyenlegét. Johanides a szinte felfoghatatlan, állati kegyetlenséget, illetve a jóban való makacs, szédületes hitet vizsgálja Mauthausen szereplőiben és túlélőiben, de bennünk, olvasókban is. Vizsgálódásához Mauthausen mintegy metafora, nagyító, amelynek segítségével a mai emberi léleknek is a mélyére lát. Vissza