Maurer Dóra

Előszó

Részlet:
Bálványos Anna
Kérdések Maurer Dórához
A: Beszélgessünk egy kicsit a régebbi, pályakezdő grafikáidról. Miért választottad a nyomtatott grafikát mint kifejező eszközt?
D: Dürer, Rembrandt, Kondor Béla - ők voltak pozitív példák és Major János, aki a főiskolán felettem járt. Ő mutatta meg nekem a rézkarcolás technikájának alapjait és mindjárt azt is, hogy ezzel együtt jár a kifinomult igényesség. Vonzott a grafika, viszont taszított az akkor - ötvenes években - dívó, sőt kötelező, langyos magyar posztimpresszionista festésmód. A sokszorosító grafika mesterség, aurája van. Illatosak az anyagok, pontos, figyelmes a munka, fázisokra bomlik, és jó érzés a még nem láthatóra koncentrált várakozás. Hasonlót éltem meg később a fotózásban és a filmkészítésben is, és ez a mai is, már jó ideje inkább festészeti munkám módszere is.
A: Tanulmányaidat festőként kezdted...
D: A festőosztályban is elsősorban grafikával foglalkoztam, sohasem "festőien". 1957-ben, a levert forradalom után depresszív, filozofikus és mizantróp lettem, az egzisztencializmus is benne volt a levegőben. A rajzaim, grafikáim expresszívek és szarkasztikusak voltak, ezt az életérzést igyekeztek kifejezni, nem nevezhetjük őket tanulmányoknak. Emiatt harmadikban ki is akartak rúgni. Akik jóindulattal nézték a munkáimat, Bosch-t és Otto Dixet emlegették. Egyszer, 1959 táján valaki azt találta mondani, hogy eszem van, de szívem nincs. Ez szíven ütött és tudatosan kezdtem lágyulni, megpróbáltam konszolidálódni és szeretni azt, ami van. Akkor jöttek létre a "Kedves környék", az "Enyhe este" meg más ilyen darabok, a diplomamunkáim, 1960-61-ben. De nem kaptam diplomát. Vissza