Együd Árpád

Fülszöveg

Gyermekkoromban nem hallottam népdalt. Falumban nem énekeltek népdalt. Budapesttől húsz kilométerre születtem, egy Metternich birtokrész közepén fészkelő faluban. Ott, a falu sváb részén fúvószene volt (rezes, ahogy mondták), a húsvéti körmeneten, búzaszenteléskor, a farsangi bálon, nősember-bálon, meg Bach passiói a katolikus templom kóruskarzatán, amit a dalárda énekelt. És Jani bácsi volt a Jézus. És apám volt a Júdás. A falu magyar részén cigányzene volt. A "magyarnál", a kocsmában, lakodalmakban, szüreti szekeres, lovas, csikós fölvonuláson, amikor a nagy stráfszekéren szőlőfürtökből volt a sátor, mint a csillagfürtös éjszakai ég, a másik szekéren meg a cigánybanda ült és lilán kacsintott a nagybőgős, mint az ujjhegyekkel összenyomott fejű húsos tátika, pörgette a rézszög-pocakaljpéniszű nagybőgőt, mint az orsót, búgócsigát. Aztán volt stramlizene! Harmonika, hegedű, kisdob, nagydob, faverők szorzott ropogása, mint régi kivégzéskor, cintányér, lángcsattogás, rézrezgés csimborasszója csengés. Ó, te falusi Louis Armstrong! A szakszafon-bőgés, mint barna hang-ág-cikkcakk, barna kukorékolás. A csipkésre rágott csontszopókás, csuklós légylábtalpbillentyűs, villogó ezüstpipából robbant a hang, mint a hangnál gyorsabb sugárhajtású repülőgépek dörrenés-utószava, mint az Apokalipszis, vagy kotyogott lágyan mint a kotlóstyúk a tojásokon. És volt még a magyar nóta. Az akácos út, meg a fehér galamb száll a falu fölött, és volt még baka-nóta néha, katonadal, háborús rettenet-felhők alatt selyem-zokogás. De népdal nem volt. Még az uradalmi béresek, summások sem énekeltek. A négy-bivaly húzta ekét fogók, az aratónapszámosok. És volt még a nagygazdák (keményített lila-ruhás, zöld blúzos, rakott-szoknyás asszonyok, fekete kalapú csizmás férfiak) koraössz-vasárnapi piknik délutánja a szőlőben, amikor a pinceház előtti dombfűre nagy lópokrócokat terítettek, azokon selyemkendőket, rózsás selymeket a nőknek s a lópokrócokra simított asztalkendőkön, tányéron rántottcsirke, sült disznóhús, kenyér, bor a demizsonokban, vagy üveghébérből a szárvég üvegkarikáján ujjhegy rózsazsilipeken a poharakba sziszegve eresztve. Vissza