Előszó
Részlet a könyvből:
A völgy mélyén, az erdők árnyékában rohant, szikláról sziklára bukdácsolva, a Kis-Alföld felé a tisztavizű Szinva folyócska. Ott, hol a völgyből kilépett, két egymással...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A völgy mélyén, az erdők árnyékában rohant, szikláról sziklára bukdácsolva, a Kis-Alföld felé a tisztavizű Szinva folyócska. Ott, hol a völgyből kilépett, két egymással szembenálló, sziklás ormon, két büszke vár uralkodott a vidék felett.
Úgy állottak ott a magasban, mintha farkasszemet néznének, mintha örökös és engesztelhetetlen haragban lennének egymással. Pedig dehogyis voltak ők egymással haragban! Rettegett uraik, Varják és Bölön ugyancsak megértették egymást! Rablólovagok voltak mindketten: jobbágyat, polgárt és kereskedőt fosztogató, gyötrő és sanyargató rablólovagok.
Míg tüzesvérű fiatalemberek voltak, addig folytonfolyvást harcoltak, háborúskodtak egymással. Ha az egyik rablásra indult, a másik csak azt leste, hogy zsákmányával megrakottan hazatérjen. Akkor aztán harcias, vad martalócaival lesből megtámadta és igyekezett kifosztani a másik rablót, igyekezett ejtett zsákmányát magának megkaparintani.
De, hogy megférfiasodtak Varják és Bölön uramék, kezdték belátni, hogy az örökös háborúskodásból egyiküknek sincs semmi haszna. A rabalt holmit nem tudják egymás elől megtartani, nem tudnak annak nyugodtan örvendeni. Meg aztán legjobb vérteseiket egymás után öldösik, azok száma egyre fogy, anélkül, hogy egykönynyen pótolni tudnák őket.
Vissza