Eledel és pénz

Előszó

Mi óta fejlettebb észtehetség uralmat biztosított egyes személyeknek, a testben erősebb, de elmére nézve korlátoltabb sokaság fölött, nem mindenki keresi izzadsággal eledelét, s az életföntartásra megkívántató egyéb szükségeseket. Az emberiség két részre oszlott. A nagyobb rész kézimunka közt fáradoz, hogy maga is megélhessen, mások is (a kisebb rész) az általa számukra felajált fölös szerzeményből élvezetesen tölthessék napjaikat.
Hogy egyesek terményeiket és iparczikkeiket egymás közt könnyebben és igazosabban kicserélhessék és feloszthassák, értékhatározó egységet találtak föl ősidők óta, melyet ma pénznek nevezünk. És mivel ez mértékeli minden vagyon vagy munka értékét, erre van mellőzhetlen szüksége úgy a dolgozó, mint az élvező osztálynak. Ezen osztályozás azonban csak a földhöz tapadt, testi korlátok közé szorult emberekre nézve áll. A lényegében egyenlő emberiség, szellemi életmódja szerént két részre oszlik: vallásosra és vallástalanra.
A vallásos ember ismeri létezése végcélját - Istent - fölemelkedik és ragaszkodik hozzá, mint fin Atyjához (hit, remény és szeretet). A vallástalan önmagába helyezi végcélját, s mint ösztönizgatta állat saját vágyai kielégítésére irányozza esze és teste működéseit. Ezen utóbbi osztály magában foglalj el az emberiség nagyobb részét, s csak azért létezik és szaporodik e világon, hogy a jámbor ember Istenné alakulását akaratlanul vagy ellenességgel elősegitse: és hogy végre föntartsa az anyagot, melyből Isten az ő választottjait szokta kiszemelni. Vissza