Mátyás, a sosemvolt királyfi (dedikált példány)

Fülszöveg

Mátyás király
1458-1490
"Nem született királyfinak, mégis király lett, olyan módon, ahogy kevesek az emberiség történetében, a magyar történelemben pedig egyedülállóan!" Így mutatja be a rendkívüli sorsú embert és királyt Kiss Dénes Így élt Mátyás király című izgalmas történelmi életrajzában. Róla az is elmondható, nemcsak, hogy nem született királyfinak, de valójában ifjúsága is alig volt. Mintha a sors is királynak predesztinálta volna: szülei titokban, tudatosan készítették fel erre az élethivatásra.
A megüresedett magyar trónra 1458. január 24-én az alig 15 éves Mátyást választották. Ez elsősorban anyjának és nagybátyjának köszönhető, valamint annak a több ezer fegyveresen felvonuló kisnemesnek, akik a Duna jegén királlyá választották Mátyást.
A korára fiatal, de szellemileg érett király rövidesen bebizonyította, hogy valóban uralkodónak született. Erős kézzel szilárdította meg trónját: először a gyámjának kinevezett Szilágyi Mihálytól, nagybátyjától szabadult meg, majd a legfőbb méltóságok betöltőit, Garai László nádort és Újlaki Miklós erdélyi vajdát váltotta le. Legfőbb tanácsadója Vitéz János és Janus Pannonius lett.
Hosszas uralkodása idején a külpolitika terén találta magát szembe a legbonyolultabb feladatokkal. Szomszédai közül a legtöbb uralkodóval, így III. Frigyes német császárral, apósával, Podjebrád Györggyel, a lengyel Kázmérral került háborúba, akik trónigényüket Magyarországra is ki akarták terjeszteni. Délről pedig II. Mohamed szultán hódító és terjeszkedő politikájával kellett számolnia. Mátyás eleitől fogva tisztában volt azzal, hogy Magyarország gazdasági és katonai ereje nem elégséges a török legyőzésére. Ezért közös összefogást sürgetett. Ennek hiányában határozta el magát merész terve megvalósítására: létrehozni egy olyan erős központosított magyar birodalmat, amely nemcsak ellenállhat, de egymaga is képes legyen legyőzni a törököket. Ezért indított háborőt az 1460-as évek végétől Csehország és Ausztria elfoglalására. A cseh trón megszerzése nem sikerült, de Magyarországhoz csatolta Morvaországot, Sziléziát és Ausztria keleti részét fővárosával, Béccsel együtt. Nagy műve beteljesedéséhez közeledett, amikor 1490. április 6-án váratlanul meghalt.
Mátyás nemcsak politikusként és hadvezérként tűnt ki, hanem a műveltség, a reneszánsz művészet bőkezű támogatójaként is. Könyvtára - 2500 kötet - a leghíresebb volt a pápai könyvtár után. Könyvei közül felbecsülhetetlen értékűek voltak a szépen illusztrált kódexek.
A mindmáig legnagyobb magyar király emlékezetét nemzedékek sora, nagy utódok őrizték és hagyományozták az őket követőkre. A nép úgy emlegette őt később is, mint az "igazságost". Még életében kialakult mítosza minden időkben eleven hatóerejű volt, s a nemzeti önismeret alkotórésze maradt. Vissza