Mozsor magyartalanítása

Fülszöveg

Matuska Márton új könyvének kéziratából tájékozódhatunk a mozsori magyar közösségnek és vezetőinek legújabb kori sorsáról. A könyv a Bevezető című fejezetében dolgozza fel a szétrombolt entitás történetét. Adatszerűen követi a falu magyar közösségének növekedését és intézményeinek kialakulását: az iskola megalapítását, a templom építését és a polgári, illetve vallási társadalmi egyesületek megalakulását. A Lines és kihajtás kora fejezet részletesen szól a 0. évről, 1945-ről, amikor kiűzték szülőfalujukból a magyarokat, s hírmondónak csak egy-két családot hagytak, hogy bizonyítsák voltak itt is magyarok. A föllek dokumentumok és a szóbeliség tényei azt a rettenetet tükrözik, amit a mozsori magyarok elszenvedtek a második világháború végén, de tükröződnek azok az évtizedek is, amelyekben a titói „szocialista országot és társadalmat ismerhettük meg. A kézirat, a mostani kutatási lehetőségek között további feltárásra is ösztönöz. A szerző objektivitása és visszafogottsága minden leírt... Tovább

Fülszöveg

Matuska Márton új könyvének kéziratából tájékozódhatunk a mozsori magyar közösségnek és vezetőinek legújabb kori sorsáról. A könyv a Bevezető című fejezetében dolgozza fel a szétrombolt entitás történetét. Adatszerűen követi a falu magyar közösségének növekedését és intézményeinek kialakulását: az iskola megalapítását, a templom építését és a polgári, illetve vallási társadalmi egyesületek megalakulását. A Lines és kihajtás kora fejezet részletesen szól a 0. évről, 1945-ről, amikor kiűzték szülőfalujukból a magyarokat, s hírmondónak csak egy-két családot hagytak, hogy bizonyítsák voltak itt is magyarok. A föllek dokumentumok és a szóbeliség tényei azt a rettenetet tükrözik, amit a mozsori magyarok elszenvedtek a második világháború végén, de tükröződnek azok az évtizedek is, amelyekben a titói „szocialista országot és társadalmat ismerhettük meg. A kézirat, a mostani kutatási lehetőségek között további feltárásra is ösztönöz. A szerző objektivitása és visszafogottsága minden leírt sorából kiérződik. Matuska Márton sok kérdést tett fel, és próbált rájuk megnyugtató, hiteles választ adni. Ebben ismereteik teljes megosztásával és erkölcsi bátorságukkal segítik az írót a túlélők tanúvallomásaikkal.
Az olvasót csak egy kérdés foglalkoztathatja, hogyan tudtak élni a faluban azok a magyarok, akiket nem űztek el vagy raktak szekérre, hogyan nézett szerb és magyar szomszéd egymásra. Mi volt a párhuzamos élet megtartó alapja? Ezeket a gondolatokat nem lehet elhessegetni. A rettenetes történelemmel nem lehet megbékélni, de vele kell élni.
Topolya, 2016. március 9.
Pastyik László mgr.
^ Nem kéne ide előszót írni, mert Matuska Márton neve maga az előszó.
Magyar Szó hajdani újságírója az első a rettegésbe taszított Délvidéken, aki gyűjteni merészelte a háború végi magyar irtás rémségeit, sőt, közzé is tette az áldozatok rokonainak, hozzátartozóinak emlékezéseit. Ezzel iskolát teremtett: sorra támadtak tanítványok, akik Kaboltól Bezdánig összegyűjtötték a történelmi adatokat. A lista persze messze nem teljes. Matuska csaknem valamennyi helytörténésznek adott szakmai segítséget. Ami 44-45-ben történt velünk, az a nagy történelmi múltú „rácjárások" sorába illik. Ezeknek közös jellemzője a terror. Nem csatatéri vadság, hanem a polgári lakosság mészárlása a hadak elvonulta után. Részint tűzzel-vassal, a szó szoros értelmében, másrészt az asszonyok és a gyermekek elpusztítása. A 11. világháború végén ún. „lógerekben" ahol nem tettek sót az egyetlen ételbe, a kukoricakásába Só nélkül pedig nem képződik gyomorsav, és az így etetett ember éhen hal. A Sajkás-vidék Tisza-közeli falvaiban - Szenttamástól Titelig, többek közt Csurog, Kabol, Mozsor, Zsablya falvakban a középkorban a déli határt védő paraszthalász katonák éltek, akiknek legnagyobb haditettét a Baltoglu admirális hajózárának áttörése jelentette Zimony térségében, 1456-ban. Ezután Hunyadi és Kapisztrán csapatai egyesülhettek a nándorfehérvári védőkkel, s megverhették 11. Mehmedet. Ez volt az első eset, hogy keresztény hadak szultán vezette sereget győztek le Európában, A sajkásvidék magyarságát az ún. szerb partizánok 1944-45-ben gyakorlatilag kiirtották, templomaikat ledöntötték, fölrobbantották. Matuska Márton ebben a könyvben Mozsor egykori lakóinak állít emléket a tőle megszokott nyugodt, indulatoktól mentes, tárgyilagos leíró módján. Az adatok szóljanak, az indulatok csituljanak Végtére is békében kell élnie magyarnak és szerbnek, mert másként nem lehet.
Czakó Gábor Vissza