Hód titkos feladata/Hód csapdája/Hód és a fekete bárány/Hód és a háromkirályok/Hód és az elárult ügynök

Fülszöveg

"A törzsőrmester tettrekészen rántott egyet a derékszíján.
- Gyerünk, nézzünk be - mondta. Belépett a lakásba, nyomában a szakaszvezetővel. A sort a gondnok zárta be, mivel a szomszédban lakó lány megállt a küszöbön és csak a fejét dugta be, úgy leselkedett.
A kis előszobában megálltak, nyakukat nyújtogatva lestek a szobaajtó felé, amely félig nyitva volt. Látni lehetett a szoba egy részét, a széles erkélyablakot, amelyet ritka, mintás függöny takart. A csukott ajtajú konyhából a vízcsap gyors csepegése hallatszott.
A testes férfi keze fejével letörölte homlokáról a verejtéket.
- Látják, nincs itthon senki - mondta.
- Azt már előbb is tudtuk, mivel nem nyitottak ajtót - szólt hátra epésen a törzsőrmester.
- Láthatja, rend van - jegyezte meg a gondnok.
- Nemhiába rendes ház, rendes lakók - mormogta a szakaszvezető.
A testes férfi félrebillentette a fejét.
- Elnézést - mondta -, nem hallottam jól.
- Semmi lényeges...
A törzsőrmester félig kinyitotta a konyhaajtót és belesett. Azok ketten nem láttak a helyiségbe, csak azt vették észre, hogy a szikár rendőrnek megnyúlik az arca, megmerevedve, döbbenten bámul.
A szakaszvezető előbbre lépett, és társa válla felett benézett a konyhába. Az első pillantásra nem hitt a szemének. Hosszú másodpercek teltek el, míg végre felfogta, amit lát.
A konyha falán, két színes cseréptányér társaságában, egy akasztott női test lógott.
Rövid ujjú blúz, fehér hosszúnadrág volt rajta. Az egyik cipője leesett a lábáról, és a felborult sámli mellett hevert. Nyakán rövid kötél feszült, amely egy falba vert vastag kampósszegnél ért véget. Az eltorzult, szederjes arc, a nyitott száj arról árulkodott, hogy immár felesleges minden életmentés." Vissza