Előszó
Részlet a könyvből:
"A portásfülkében a rádió szólt. A levegő elhasználódott volt. A gomolygó cigarettafüstöt a hősugárzó tartotta állandó mozgásban, akárcsak a bűzt, amely a mennyezetnek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A portásfülkében a rádió szólt. A levegő elhasználódott volt. A gomolygó cigarettafüstöt a hősugárzó tartotta állandó mozgásban, akárcsak a bűzt, amely a mennyezetnek lökődött vissza. Neon égett vakítóan. A konzervdobozból csinált hamutartó tele volt csikkekkel.
A rozoga íróasztalnál beesett arcú, keskeny vállú férfi ült töppedten, hegyes orrán vastag szemüveggel. Minden igyekezete egy megviselt képeslapra irányult. Lerítt róla, hogy már megette a kenyere javát és közel áll a nyugdíjhoz. Ujjai sárgállottak a nikotintól.
A rádió a tízórás esti híreket sorolta.
A férfi félrelökte a lapot, elzárta a készüléket és nagyot nyújtózott. Aztán nehézkesen felállt, fejébe siltes sapkát csapott, kopott háromnegyedes viharkabátot terített magára és kilépett a portásfülkéből. Az ajtót nyitva hagyta maga után. Odakint néhány lépést tett, majd megállt.
A sötétet szinte vágni lehetett. Sűrű őszi köd szitált, a levegő nedves volt és nehéz. Az erős fényű ostornyeles lámpák, amelyek a pihenp tehergépkocsikat voltak hivatva megvilágítani, most halvány, elmosódó foltoknak látszottak.
A férfi a nyitott ajtón át kivetődő fényben megnézte óráját, majd rágyújtott. Kis ideig a sötétet bámulta, aztán összefogta elől a kabátját és indult volna vissza a helyére, de az utcáról érkező zaj megállította.
Halk, elnyújtott fékcsikorgás volt... Aztán kocsiajtó csapódott."
Vissza