Mattioni Eszter kiállítása

Előszó

A hímeskő mesterét országszerte, de határainkon túl is ismerik. Sajátos, XX. századi mozaiktechnikával megoldott falképei rendkívül népszerűek, modern építészeti környezetben hatásosan érvényesülnek. Aki egyszer találkozik velük, mindenütt felfedezi őket, ha alkalma van ismét látnia Mattioni Eszter valamelyik efféle kompozícióját. Ezeknek a hímes köveknek a jellege minden vonatkozásban meghatározott, szinte adott, ami főként az előállítás módjából következik. Az az eljárás, amit négy évtizede - előbb Pólya Ivánnal - majd továbbfejlesztve az eredeti elképzelést, a művésznő önállóan kidolgozott, korunkra adaptálta a klasszikus, hagyományos mozaikot. Az egyformára vágott üveghasábocskák, színes kőzúzalékok, tördelt majolikalapok falborítója, padlókirakása nála komplex formát öltött, ami által a legnagyobb méretekhez éppen úgy alkalmazkodni tudott, mint az intimebb kívánalmakhoz. S mivel a mozaikelemeket cementbe ágyazza, a szilárd kötőanyag lehetővé teszi a kirakott ábra véglegesítésének legkülönfélébb változatait is. A színes kő és műkő felületeket például kovával le lehet csiszolni, ami a falképnek, padlóburkolatnak különös fényt, villogóan pompázatos hatást biztosít. Ám a régebbi kőintarziás műemlékek gazdagságához is hozzátehet a művésznő még további fokozatokat, halmozhatja a motívumokat, kombinálhatja a nagyvonalúságot a részletező előadásmóddal, összehangolhatja a monumentalitást a játékossággal.
Eleinte a műkő öntvényanyagába színeket kevert, s lecsiszolása után a műmárványra emlékeztető faktúrával látta el, utóbb kisebb-nagyobb kőlapokból, különböző márványdarabokból, féldrágakövekből állította össze képeit, bár ilyen esetben is előfordul, hogy finomszemcséjű, színezett betonrészekkel egészíti ki kompozícióját. Olykor fémkontúrokkal keretezte a hangsúlyosabb foltokat, máskor mázas kerámiából szabott formákat szerkesztett egybe. A művészettörténet híres mozaikjait általában szabályos, legtöbbször egyöntetű elemekből rakták ki az egykori mesterek. Mattioni Eszter a színes darabokat már olyan alakzatokra formálja, hogy azokkal az ábrázolás eszközeit is megteremti, tárgyakat, anatómiát jelez velük, utal a perspektívára, stilizált rendbe fogja a figurákat, környezetüket, dekoratív foltritmussá írja át a fákat, a virágokat, ékszereket, sárközi pártákat, hímzett kendőket. Vissza