Fülszöveg
Egy kisvárosi könyvtáros, Mattia Pascal, nyomasztó családi élete, anyagi gondjai elől egy szép napon világgá szalad. Elvetődik Monte Carlóba, s játszani kezd maradék pénzecskéjével. A szerencse makacsul mellé szegődik: néhány nap alatt tetemes összeget nyer. Már éppen haza akar térni, mikor az újságból hírét veszi, hogy otthon öngyilkosnak hiszik: őt vélik felismerni a malomárokból kifogott holttestben. Kurta megdöbbenését ujjongó öröm váltja fel: itt az alkalom, hogy megszabaduljon egy rákényszerített életforma nyűgeitől, a maga kedvére alakítsa életét, egyéniségét, külsejét. Vajon mit tud kezdeni a nagyszerű szabadsággal, a boldog felelőtlenséggel? Le tudja-e tépni az emberi igazi arcát eltakaró álarcot, vagy új élete éppen olyan gyötrő, lényegétől idegen formába szorítja, mint a régi?
Luigi Pirandello (1867-1936) legjellemzőbb prózai alkotása ez az 1904-ben megjelent regény, amelynek kapcsán így vall elveiről:
"Ha tehát igaz, hogy történeteim kuszáltak s erőszakoltak, akkor...
Tovább
Fülszöveg
Egy kisvárosi könyvtáros, Mattia Pascal, nyomasztó családi élete, anyagi gondjai elől egy szép napon világgá szalad. Elvetődik Monte Carlóba, s játszani kezd maradék pénzecskéjével. A szerencse makacsul mellé szegődik: néhány nap alatt tetemes összeget nyer. Már éppen haza akar térni, mikor az újságból hírét veszi, hogy otthon öngyilkosnak hiszik: őt vélik felismerni a malomárokból kifogott holttestben. Kurta megdöbbenését ujjongó öröm váltja fel: itt az alkalom, hogy megszabaduljon egy rákényszerített életforma nyűgeitől, a maga kedvére alakítsa életét, egyéniségét, külsejét. Vajon mit tud kezdeni a nagyszerű szabadsággal, a boldog felelőtlenséggel? Le tudja-e tépni az emberi igazi arcát eltakaró álarcot, vagy új élete éppen olyan gyötrő, lényegétől idegen formába szorítja, mint a régi?
Luigi Pirandello (1867-1936) legjellemzőbb prózai alkotása ez az 1904-ben megjelent regény, amelynek kapcsán így vall elveiről:
"Ha tehát igaz, hogy történeteim kuszáltak s erőszakoltak, akkor szándékosan azok; ha igaz, hogy személyeim bábuk, az nem véletlen; de nem én irányítom s alakítom őket, hanem ők maguk, s történet maga, amely egy későbbi pillanatban váratlanul felfedi magát; olykor szándékosan úgy szövődik, hogy épp intim alakulása közben mutatkozik meg az olvasónak. Az erőszakoltság, a bábuszerűség: álarc; mögötte folyik le az ellentétek játéka, mögötte mutatkozik meg, milyenek szeretnénk lenni, milyeneknek kell lennünk, s milyeneknek tűnünk mások szemében, s bizonyos mértékben mennyire nem tudjuk magunk sem, hogy milyenek vagyunk: önmagunk esetlen metaforája, a túlokosodott kép, amit önmagunkról alkottunk, vagy amit mások alkottak rólunk - gépies, erőszakolt játék valóban, amelyben, ismétlem, mindenki önmaga bábuja s végül önmaga felszabadítója, aki egy rúgással szétveti az egész bódét."
Kötetünk a Nobel-díjas olasz regény- és drámaíró születésének 125. évfordulójára jelenik meg.
Vissza