Előszó
Zene és dráma összefonódása egészen különleges hatást kelt, ám az operától mégis sokan visszarettennek. Ez részben az operaházak többsége által sugalmazott társadalmi kizárólagosság számlájára írható (leginkább az angol nyelvű országokban), részben pedig pusztán a műfaj szerteágazó változatosságának köszönhető. Operák ezrei születtek Monteverdi és társai négyszáz évvel ezelőtti, úttörő tevékenysége óta, és bár ezek jó része mára feledésbe merült, a teljes választék gazdagsága így is félelmetesnek tűnhet. Pompázatos késő reneszánsz operák, olasz melodrámák és modern pszichodrámák egyaránt szerepelnek az operaházak repertoárján, a felvételek hihetetlen bősége pedig még ennél is elképesztőbb. Jelenleg például több mint kétszáz teljes Verdi-operafelvétel létezik, csupán a Traviatából vagy harminc.
Mindazoknak, akik csak most ismerkednek az operával, és azoknak is, akik már jól ismerik ezt a műfajt, operakalauzunk kiváló útmutatást nyújt ebben a kivételes zenei útvesztőben, tömör összefoglalókat adva a zeneszerzők életéről, az operákról és a belőlük készült hangfelvételekről. A műfaj teljes története megtalálható itt, az olasz késő reneszánsz kezdetektől a legmodernebb időkig, többek között olyan kortárs zeneszerzők nagyszerű alkotásaival, mint John Adams és Tan Dun. Mozart, Wagner, Verdi, Puccini, Strauss és a többi nagy zeneszerző életét és műveit éppúgy tárgyaljuk, akárcsak a kevésbé ismert komponistákét, Aubertől Zimmermannig.
Egy mindent magában foglaló kézikönyv természetesen kezelhetetlen volna, ezért bizonyos, általunk periferikusnak ítélt zeneszerzőket kihagytunk, és számos más operakomponista életművéből is csupán a kulcsfontosságú alkotásokat taglaljuk részletesen. Donizetti például több mint hetven operát írt, mi azonban csupán azokkal foglalkozunk, amelyekkel lemezen, illetve színpadon találkozhatunk. Richárd Strauss pályafutását is csak harmadik operájával, a Saloméval kezdjük, mert ez a mű alapozta meg hírnevét a 20. század egyik legsikeresebb operaszerzőjeként.
A legnagyobbak fent említett lajstromát megtoldottuk néhány méltatlanul elfeledett komponistával is, mint például Zemlinsky, Busoni vagy Montemezzi, operákkal, amelyek több figyelmet érdemelnének - ilyen Cavalli Calistója -, ezenkívül néhány remekművel az opera féltestvérének tekinthető operett műfajából.
A könyv felépítése
Mivel az opera műfajának fejlődése lényeges az egyes zeneszerzők megítélésének szempontjából, a könyv kronologikus sorrendben halad. Minden fejezet bevezetővel kezdődik, amely áttekinti az adott korszakot, és megemlíti a később részletesen tárgyalt legjelentősebb szerzőket. A fejezeteken belül, amennyire lehetséges, a zeneszerzők időrendben követik egymást, bár ott, ahol ez a zenetörténeti összefüggéseket jobban megvilágítja, az azonos nemzetiségű szerzők egy blokkban szerepelnek. Az egyes komponisták tárgyalása szintén bevezetővel kezdődik, ez vázlatos életrajzot, zenetörténeti hátteret, valamint a fontosabb alkotásokat foglalja magában. Ezeket az operákat aztán önállóan, részletesen is ismertetjük: itt a mű befejezésének és bemutatójának időpontja, a szövegkönyv szerzőjének neve szerepel, valamint az opera cselekményének összefoglalása olvasható. Ezt a mű történeti-esztétikai értékelése, majd az ajánlott felvételek ismertetése követi.
A könyv elején, közvetlenül a Bevezetés után, külön részben foglalkozunk a repertoár általunk legjelentősebbnek tartott hatvan operájának egy-egy DVD-felvételével, a könyv végén pedig összeállítás található énekesekről és karmesterekről, amelyben leírjuk, szerintünk ki melyik műfajban a legjobb, és kinek mely felvételeit ajánljuk. Ugyanitt szerepel egy rövid szójegyzék is: ez az operával és az énekléssel kapcsolatos leggyakoribb zenei szakkifejezések magyarázatát tartalmazza.
Vissza