Diaria itinerum Pauli Kitaibelii III.

Fülszöveg

Gombocz Endre kiváló botanikus, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Természettudományi Múzeum Növénytárának igazgatója, ekkor már nem élt. Budapest ostroma során, 1945. január 16-án "a déli órákban nehéz bombák telitalálata roncsokká tépte szét Gombocz Endre testét" - írja megemlékezésében Jávorka Sándor. A tragédia, a veszteség súlyát csak fokozta az értelmetlen halál, amely a 2. világháború sok tízmillió ártatlan áldozata közé sorolta Gombocz Endrét és hitvesét. "Az elsötétítés, a naponként ismétlődő légiriadók, bombázások, a német megszállás időszakában, amikor megjelentek a <felszabadulás> elől menekülők" Gombocz már elkészült Kitaibel hét fontos útja kézírásos naplójának legépelésével, az egyes utakhoz készített bevezetőkkel, valamint az útinapló kiadásához írott - tudománytörténeti tanulmány értékű - előszóval. A kiváló tudós halála felett érzett megrendülés, az utódok kegyelete is közrejátszhatott abban is, hogy egy lerombolt fővárosban "az akkor nem igen létező könyvpiacon" jelentette meg Tasnádi Kubacska András Kitaibel-Gombocz munkáját. "Nem kis csoda ez, amikor magán és közületi könyvtárak semmisültek meg, amikor értékes könyveket cseréltek élelmiszerért".
A 18-19. századi Magyarországon 17 hosszabb, és több rövidebb utat megtett Kitaibel-részletes útinaplót vezetett. Elhagyva Pestet vagy Budát a város határaitól visszaérkezéséig részletesen, tudományos alapossággal feljegyezte, amit látott vagy tapasztalt. Megfigyelései kiterjedtek a vidék földtani, természetföldrajzi arculatára különösen a kőzetekre, ásványokra, a talajra, a folyó- és állóvizekre. Kiemelten vizsgálta az ásványvizeket, amelyek első elemzését úti-laboratóriumi készletével még a mintavétel napján elvégezte. A legrészletesebb és legalaposabb megfigyeléseket azonban a növényvilágról tette. Aprólékos gondossággal jegyezte fel a látott fajokat. Az ismert fajok mellett számos új növényfaj felfedezéséről ad hírt naplója. A fajlistákat máig érvényes növényföldrajzi, ökológiai, cönológiai megfigyelésekkel egészíti ki, megelőzve ezzel kora tudományosságát.
A 12-16 oldalas, kis, sorszámozott füzetekből álló naplója gazdag tárháza a kor gazdálkodására, mezőgazdasági és ipari termelésére, a bányászatra, a kereskedelemre és a közlekedésre vonatkozó ismereteknek. Nem állt tőle távol a néprajz sem, így színes tudósításokat olvashatunk lakodalmi szokásokról, a népéletről, a falusi ünnepekről. Vissza