Előszó
"Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, az által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kevesebb a jövő" - vallja Ipolyi Arnold.
Hiszen a múlt emlékei gazdagítják jelenünket és teszik teljessé jövőnket. A múltunk pedig közös itt, a Mátraalján. A szőlő és a jó bor szoros összekötő kapocsnak bizonyult már évszázadokkal ezelőtt is.
Gyöngyös és környéke az "a hely, ahol a Nap és a Hegy összeér" - tartja a mondás. A vulkanikus eredetű Mátra, s különösen annak déli lejtői ideális körülményeket teremtettek a térség legnagyobb történelmi borvidékének kialakulásához.
A további fejlődéshez minden adott: a "Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa" cím, a Mátraaljai Borút Egyesület, a Gloria Sublimis Borrend, a Szent István Egyetem Főiskolai Karának ezirányú tevékenysége, valamint az országosan - sőt országhatárokon is túl - ismert és elismert borászok.
A város és a Mátra egyik ékessége a Farkasmályi pincesor. A kulturált borfogyasztás, a szőlőművelés, a bor készítésének hangulatához több mint 200 éves természeti és épített terület szolgál "díszletül". Az országosan védett, több tucat műemléki pince körüli területet helyi védettség alá vonta az önkormányzat, és erre részletes szabályozási tervet készíttetett. Sikerült megnyugtatóan tisztázni a fejlesztés lehetőségét oly módon, hogy a terület hangulata megmaradhasson utódaink számára is.
A Mátraalján termelt boraink minőségének, hírnevének a megőrzése, védelme és a borfogyasztási kultúra emelése nemes feladat mindannyiunk számára.
Az íróként is ismert Hamvas Béla szerint a gyöngyösi bor "...szépen kiöltözött bor. Minden megvan benne, ami a korrekt megjelenéshez szükséges. Ehhez képest jó vendéglátó is, kellemes társalgó, sokszor elmés."
Mi, gyöngyösiek büszkék vagyunk arra, hogy a Mátraalja mindig is híres volt természeti szépségeiről, műemlékeiről, zamatos borairól és nem utolsósorban vendégszeretetéről.
A Mátraalja dolgos-szorgos népéről a gyöngyösi származású Vahot Imre így ír a XIX. század elején: "Gyöngyösön születtem, a legeredetibb sajátságokkal bíró, tősgyökeres magyarságú, műveltebb palóc népfaj közt, mely amennyire szeret és bír dolgozni, különösen szőlőt mívelni, kapálni, annyira kedveli a mulatságot, dalt, táncot, bort, szerelmet, barátságot..."
Tisztelt Olvasó!
Hiszem, hogy e könyvet végiglapozva Ön is meggyőződhet mindenről, és szívébe zárja ezt a kedves, sajátos hangulatú vidéket.
Vissza