Előszó
Matolcsy Mátyás fiatal barátom könyvéhez szívesen írom e néhány szót, bár tudatában vagyok annak, hogy gazdaságtudományi ismeretek híján nálamnál, mint laikusnál, inkább volnának alkalmasak igazi...
Tovább
Előszó
Matolcsy Mátyás fiatal barátom könyvéhez szívesen írom e néhány szót, bár tudatában vagyok annak, hogy gazdaságtudományi ismeretek híján nálamnál, mint laikusnál, inkább volnának alkalmasak igazi szakemberek az előszó készítésére. A könyvnek, mint szakmunkának, meg lesz a jelentősége, de én azt hiszem, ezentúl is, általánosabb kulturális és nemzeti szempontokból is nagy a fontossága. Csak a napokban mutatta ki a kisebbségi kérdés kitűnő szakembere, Szász Zsombor, hogy revíziós törekvéseinkben immár tizenöt esztendő óta folyton a földet néztük és nem vettük észre rajta az embert, azokat a magyarokat, akik folyvást pusztultak, a nélkül, hogy segítségükre siettünk volna. A háború utáni földreform előtt és azóta is igen sokat írtak és beszéltek a földkérdésről, sokat vitatkoztak azon, vajjon a kis- vagy nagybirtok hozama növeli-e nagyobb mértékben a nemzeti jövedelmet, vajjon megszakítaná-e a termelés folytonosságát a kiadósabb földreform vagy sem, - mindezen bizonyára lényeges kérdések mellett azonban teljesen háttérbe szorult az a tény, hogy nagy tömege él közöttünk a szegény magyaroknak, akiknek méltánytalan helyzetén ma már nem lehet sem kivándoroltatással, sem iparosítással, nagyvárosba küldéssel segíteni, miként a háború előtt történt, - nem marad tehát egyéb hátra, mint a telepítés és ezzel kapcsolatban a földbirtok reformja. Hogy ez parancsoló szükségesség és belső zavarok lehetősége nélkül nem halasztható: ez bizonyára nem valami tudományos megállapítás, nem is valami politikus dolog, amivel társadalmunkban sokoldalú helyeslést lehetne szerezni s így érthető, hogy az emberi jognak ily egyoldalú hangoztatása mellett gazdaságtudósok és politikusok egyként háborítatlanul mentek el és tovább vitatkoztak a földről, megfeledkezve az emberről.
Az pedig, aki magyar nemzeti és egyetemes humanisztikus szempontból továbbra is makacsul az ember sorsára gondolt, lassanként maga előtt is javíthatatlan idealistának, álmodozónak tűnt fel, akit joggal megmosolyognak a „szakemberek". Ebben a helyzetben nyújt számomra Matolcsy Mátyás könyve nagy megnyugvást. Részletes szaktanulmányokra, a sajátjaira és az egész kiterjedt irodalomra támaszkodik, s nemcsak hogy először foglalja össze szintézisbe az egész kérdést, de nem áll meg a föld és megművelése és jövedelme vizsgálatánál, hanem megmutatja azon módokat, melyekkel a szegény magyarságnak néhány százezer tehetségesebbje tényleg földhöz juthat, s ezzel a mi földbirtokstruktúránk és társadalmi berendezésünk is szélesebb alapokra helyezhető. Ez a könyv tudtommal az első pozitív javaslat, melynek lehet, hogy vannak hiányai vagy tévedései, ezek azonban a diskusszió során kijavíthatok és kiegészíthetők -s de megmarad az az érdeme, hogy a kérdést kiemelte az elméleti és politikai vitákból s a pozitív megoldás síkjára tolta át, honnan alig lesz eltávolítható.
Vissza