A délkelet-dunántúli cigányság építkezése és lakáshasználata

Előszó

Szakdolgozatom témája a cigányság építkezésének és lakáshasználatának vizsgálata három délkelet-dunántúli megyében: Baranyában, Somogyban és Tolnában. Háromféle forrásanyagra támaszkodtam: saját 1971 novembere óta folytatott, terepen végzett gyűjtéseimre, az e témával foglalkozó - nagyon gyér - publikált és részben publikálatlan, kéziratos irodalomra (ezek körül is leghangsúlyosabban az 1971-es cigányvizsgálat publikálatlan résztanulmányaira), végül - igen kis mértékben - publikálatlan levéltári anyagra.
Mielőtt röviden ismertetem a témában folytatott gyűjtéseim helyét és módszerét, meg kell határoznom, hogy kiket tekintek cigányoknak, azaz kik tekinthetők ma Magyarországon cigánynak. Abból a tapasztalati tényből kell kiindulni, hogy a cigányság ma elsősorban szociális, és csak másodsorban etnikai és faji meghatározottságú kategória. Azaz, egy eredetileg Indiából származó népcsoportnak vagy törzsnek a leszármazottai, akik ma én a XVIII. századtól bizonyíthatóan ugyanígy - a társadalmi hierarchia legalján, marginális szerepben egy többé-kevésbé egységes szociális réteget képeznek a nem cigány pauper rétegen belül, anélkül azonban, hogy nyelvi és szűkebb értelemben vett kulturális egységet képeznének. Ami elválasztja a cigányságot a társadalom nem cigány szegénységétől, az az tény, hogy gazdasági-társadalmi helyzetükből eredő hátrányaikat még faji színezetű előítéletekből adódó hátrányok is súlyosbítják. Nem mond ellent a fenti meghatározásnak az sem, hogy a cigányságon belül különböző nyelvi csoportok vannak, amelyek "hagyományosan" nem kommunikálunk egymással, ugyanis a csoporttudat ezen szélsőségesnek tekinthető megnyilvánulását minden bizonnyal késői, másodlagos jelenségnek kell tartanunk, mely az asszimilációs törekvések folytán alakult ki bennük. Vissza