Előszó
Azt az EMBER-t akinek kötetéhez bevezető sorokat próbálok írni: tisztelem, csodálom, becsülöm és nagyon szeretem.
Csodákra is képesen "leánykájává" fogadott engem és kiapadhatatlan humánumából...
Tovább
Előszó
Azt az EMBER-t akinek kötetéhez bevezető sorokat próbálok írni: tisztelem, csodálom, becsülöm és nagyon szeretem.
Csodákra is képesen "leánykájává" fogadott engem és kiapadhatatlan humánumából nekem is jut önzetlenül, mint mindazoknak, akik kisugárzásában élünk; talán az arra méltó, egész világnak.
mert Ő szeretni született, mint hajdani Édesanyám, aki csupán két évvel lenne idősebb Nála.
Írásaival nem a Parnasszusra vágyik hanem az érző szívekhez. Szeretni és féltő szavakkal óvja családját, barátait, hazáját, az egész emberiséget.
Emlékeit hűen őrzi s e szeretet teli megbecsülésre tanít mindannyiunkat.
Sorsát, életét osztja meg velünk kötetében, amelynek olvasásához egy József Attila versrészletet idézek, a befogadásra képeseknek:
"Édesanyám, egyetlen, drága,
te szüzesség kinyílt virága
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szívem szenved)
Hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek, s utánad menjek."
(József Attila: Töredékek)
Pécsi Éva
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal