Mateosz útja a fasizmustól a demokráciáig 1933-1948

Előszó

KEDVES OLVASÓINK!
A magyar automobilizmus útja nehéz és göröngyös volt az elmúlt időben. A felszabadulás előtti idők kormányzati szelleme és felfogása autóellenes volt, nem láttuk és nem tapasztaltuk sehol - a felelős tényezők részéről - a legkisebb jóakaratot, vagy támogatást, amely az automobilizmus fejlődését elősegítette volna, akár gazdasági, akár pedig sport vonalon.
A múltban mind a személy-, mind a teherautó az urak és a kapitalista magánvállalkozás szolgálatában állott.
Az első világháborút követő idők után próbálkozott a dolgozó kisember kenyérkereseti eszközt teremteni a teherautóból, azonban a kezdeményező lépéseknél már súlyos akadályokba ütközött. Egyébként könyvünk más részében kitérünk azokra a nehézségekre és üldöztetésekre, amelyeknek osztályrészese volt az, aki a két keze munkájával akart a teherautóból megélni.
A sport terén pedig az automobilizmus egy úri szórakozás volt, a felső tízezrek kiváltsága.
Elérkeztünk a felszabaduláshoz. A széles néprétegek, a dolgozók tömege lerázta magáról ezeknek a szégyenteljes időknek a szellemét. Kezdett életre kelni az automobilizmus és itt meg kell emlékeznünk a magyar autózás igaz barátjáról és újjáépítőjéről,
SERES TIBOR miniszteri tanácsos úrról, aki éjt nappallá téve dolgozott és fáradozott az automobilizmus újjáépítése érdekében és az ő önfeláldozó munkájának eredménye volt a romokban heverő automobilizmus feltámasztása. Vissza