Matematika III/II.

Előszó

Részlet:

A termelési költség elszámolása a számvitel feladata. A számvitelben ismerkedünk meg a költség, a költséghely és a költségviselő fogalmával. Tudjuk, hogy költségen valamely termék vagy teljesítmény előállításával kapcsolatban felmerült ráfordításoknak pénzben kifejezett értékét értjük: a költséghely a termelésnek az a helye, ahol a költség felmerül; költségviselő pedig maga a termék vagy teljesítmény.
Az önköltségszámítás nem egyéb, mint a költségek felosztása költségviselőkre. Az önköltségszámítást idegen szóval kalkulációnak is nevezzük. A kalkuláció fontos alapelve a következőképpen szól.
Minden termék vagy teljesítmény annyi költséget viseljen, amennyi előállításával kapcsolatban felmerül.
Ennek a követelménynek a számvitel különböző kalkulációs módokon tehet eleget, éspedig az osztó és a pótlékoló kalkulációval.
A számvitelben ismerjük meg az egyszerit osztó kalkulációt: Ezzel a móddal egy termék önköltségét a következőképpen kapjuk meg: összeadjuk a ráfordításokat, ebből az összegből levonjuk a melléktermékek és hulladékok értékét, és a megmaradt költséget elosztjuk a termékek vagy a teljesítmények összegével. Az egyszerű osztó kalkulációt csak akkor alkalmazhatjuk, ha egy termelőüzem csak egyféle méretű, egyféle minőségű terméket állít elő.
Ha egy termelőüzem egyetlen termékben kifejezhető különböző méretű termékeket állít elő, akkor egyenértékszámos osztó kalkulációt alkalmaz. Vissza