A fény

Fülszöveg

A fény, ami a dolgokat megvilágítja, szimbólum csupán.
Azon a ponton, hogy meglátná a fényt, az ember elveszti. Ez az elvesztése az, amit fénynek lát.
Az a fény, amit látni vél, az a fény, amely látása számára semmisül meg.
Mindig azon a ponton van, hogy meglássa a fényt: ezért a dolgokat látja.
... A gondolatnak önmaga gondoló tudatának kell lennie, azon felül, hogy dolgok gondolata: meg kell szabadulnia, hogy az érzéki által elébe rakott határok ellenére is teremtő lehessen.
Ismernie azt, amit gondolkodván tesz, - tudományos és logikai - kötelessége az embernek, aki gondolkodik. A megismerésért és a tudásért, a tudományért és a kultúráért felhasznált gondolat a szellem arra kényszerült ereje, hogy reálisnak és érvényesnek gondoljon mindent - önmagát kivéve: mintha ő maga nem volna a realitás folyamatának része, amelynek mégis nevet és formát szolgáltat. Ilyen szempontból nem szabad az ember, mivel nem birtokolja az egyetlen olyan aktivitást, amelyben kimondhatja, hogy szabad.
... Ahol a gondolat művészetét kultiválják, a tárgy megszűnik annak lenni, ami megjelenvén dualitást kényszerít ki: az élő gondolat kel fel általa, amely legyőzi önmagában a dualitást, nincsenek vele szembenálló tárgyai. Elvéve a tárgyat mint a gondolattal szembenállót, eltávolítottuk a dialektikát, eltávolítottuk a babonát: a realitás szerint ismerünk meg. A tárgyakat az azzal a belső mozgással azonos gondolat hatolja át, amely megalkotja vagy megalkotta azokat. Vissza