Mások vittek rossz utakra minket...

Tartalom

Tartalom
Előszó 5
A más - az mindig szép? (Gondolatok arról, hogy mások hányszor vittek már történelmünk során romlásba minket.)
Első fejezet 10
„Azért legalább jól kezdődött": Már a honfoglalásra sem önmaguktól szánták rá magukat őseink, hanem a sztyeppei nagyhatalmak viszályainak sértettjeiként kellett menekülniük... - de legalább szép hazát találtak. (Eddig csak részben ismert adatok a kazár-besenyő-úz konfliktusról, és annak hatásáról a magyarok kényszer-cselekedeteire.)
Második fejezet 17
„István és nemzetrontó neje": Amit mostanság dicsőséges államalapítás néven tartunk nyilván, az a valóságban Bizánc és a bajor származású német-római császárok nagy, évszázados háborújának mellékzöngéje volt. István királyunk pedig, a bajor császár húgának uszítására, szétverte a Nyugatra veszélyes és Bizánccal szövetséget kereső magyar törzseket és haderejüket. Közöttük azokat is, akik már 50 évvel István előtt is keresztények voltak, mint Zerind fia Vazul, Koppány, vagy Ajtony. Csak ők éppen bizánci keresztény hitűek voltak. De nem pogányok! (Ismeretlen tények azokból az évekből, amelyeket eddig csak dicsérni lehetett...)
Harmadik fejezet
„A kun népirtástól a muhi tragédiáig": A tatárok előbb, valós rokoni alapon, több levélben szövetséget ajánlottak Béla királynak. Ő ehelyett befogadta az addig, a tatárok ellen eredményesen harcoló kunokat, akik menedéket kértek. Hiba volt: ezt Batu kán háborús oknak vette. De, még mindig lehetett volna más a sorsunk: a harmincezer kun lovassal másként alakulhatott volna a muhi csata. De az osztrák főherceg a háttérből a kunok ellen lázította a magyar urakat, akik meg is ölték Kötönyt, kun királyt. Aztán csodálkoztak, amikor a csatában a kunok a tatárok oldalán harcoltak bosszúból, és Zeyhan kun herceg, aki a megölt Kötöny öccse volt, Batu mellett ült a vezéri emelvényen.
Negyedik fejezet
„Egy furcsa nép": Vádirat-féle a szerbek ellen, akiket balsorsukban befogadtunk, és azután ötszáz évig minden alkalommal a magyarok ellen harcoltak, az idegen elnyomók oldalán. Minderről persze nem indulatosan, hanem sok, eddig nem is ismert ténnyel bizonyítva.
Ötödik fejezet
„Rabláncot vettünk magyar, kun és hornyák véren": A morvamezei csata teljes története. A gyönge kóbor lovag Habsburg Rudolf a német-római császári trónért összetűzött Ottokárral, az erős cseh királlyal. Egyedül kevés volt ehhez, ezért magyar segélyt kért. És Kun László király magyar, kun és hornyák (hegyi tót) harcosai döntően megverték Ottokár cseh, morva, lengyel és német hadait. Részletek a magyar
főurak tanácskozásáról, hogy kit érdemes támogatni és kit nem? És az összegzés: a László oldalán harcoló győztesek és Ottakár vesztes népei is ugyanazt érték végül is el: hétszáz évre magukra szabadították a Habsburgok rémuralmát.
Hatodik fejezet 48
„Kétszáz jobb év": Anjou-királyaink és Mátyás sikerei, közben: Luxemburgi Zsigmond kudarcai, eddig nem ismert nemzetközi hátterükkel.
Hetedik fejezet 54
„Egy sunyi pápaválasztás és egy fanatikus világhódító": Bakócz Tamás bíboros 1512-es pápaválasztási vereségének itthon nem ismert részletes krónikája és ennek utóhatásai. A pápa konstantinápolyi pátriárka címmel „vigasztalja", miközben ott már hatvan éve a török az úr. Mégis, egy meghirdetett keresztes hadjárattal el lehetne foglalni a várost, mert a szultán éppen távol, Perzsiában hadakozik 1514 tavaszától. Hogyan lesz ebből a keresztes habáraiból parasztháború? Utána, még ebben a fejezetben a mohácsi tragédia nem ismert nemzetközi háttere: ebben az időben, 1526-ban nem a Habsburgok osztrák, hanem a spanyol ága vezeti fél Európát. (Ötödik Károly császár, akinek birodalmában soha nem megy le a Nap). Ő hadakozik állandóan Hódító Mohameddel, a Földközi tenger különböző harci terepein. De állandó viszályban áll más európai vezetőkkel is. Ezért 1526. május 22-én ezek, mármint a francia király,
a velencei dózse és a nagyobb észak-olasz hercegek, létrehozzák a „Cognaci Ligát", Károly császár ellen. És biztatják a szultánt: kezdjen ő is háborút. Mohamed ezt kerülő úton, Károly gyönge bécsi fiók-birodalma ellen indítja, csak éppen „útban vagyunk mi", magyarok. Ezért támad Mohácsnál. Minket pedig áldozatul dob Károly is, meg a „Cognaci Liga" vezetői is! (Megint csak sok, éppen eddig ismeretlen részlet...) És ezért volt Mohács pont 1526 nyarán!
Nyolcadik fejezet 63
„Mi voltunk a látszat?": A magyar történelem buktatói 1678-ig, azok külföldi hátterével és okaival. Látszólag mi vívtuk meg az állandó harcot a török ellen, miközben Bécs, Párizs és Sztambul érdekei döntötték el, hogy most éppen védekezhetnek vagy támadhatnak a magyar végvárak urai. A szultán is mindig más ázsiai háborúitól függő támadásokat indított, amikor éppen ráért „Magyarországra is figyelni", és Bécs is attól tette függővé lépéseit, hogy a hadereje mennyire volt lekötve máshol. A török-perzsa és török-orosz háborúk is kihatottak főleg Erdély életére, de a „királyi" Magyarországra is. E fejezetben található a Bocskai-fölkelés eddig nem túl ismert kiváltó oka is, valamint az, hogy 1658-ban a kicsiny Dánia svéd ellenes fölkelése hogyan okozza „Erdély aranykorának" bukását... Itt derül ki ugyancsak az, hogy miként került a Partium hét megyéje erdélyi uralom alá, ami azért is fontos, mert jogilag sosem voltak Erdély részei. Az 1918 decemberi gyulafehérvári román kongresszus viszont azon az alapon követelte magának ezeket a megyéket is „Erdély részei, ősidők óta". Olvashatnak annak valódi okairól is, hogy 1665 nyarán Montecuccoli nagy szentgotthárdi győzelme ellenére miért köti meg Bécs a látszólag számára megalázó vasvári békét a törökkel, és az is, hogy miként lehetséges: az ennek útjában álló költő és hadvezér Zrínyit Bécs és Sztambul közösen tette el láb alól, vadkanvadászat ürügyén! A megbukott Wesselényi-összeesküvés nemzetközi háttere és a bukás francia oka is itt van leírva.
Kilencedik fejezet 77
„Az ezerszer átkozott francia kapcsolat": Thökölyt, majd Rákóczit hányszor „vitték jégre" a franciák, és aztán hagyták őket elbukni. Ugyanitt van az eddig, nem tudni miért eltitkolt 1683-as magyar-török szerződés ügye, amelynek értelmében a Bécset ez évben ostromló török nagyvezér mellé álló magyar főurak irányíthatnák a szomszéd országok zömét. Morvaországtól Stájerországig, sőt Bécsben is magyar helytartó működhetne!!! És aztán Sobieski János lengyel király hogyan buktatja el mindezt, amikor a magyarok helyett Bécs mellé áll - ezzel ugyan megmenti a majdnem halott birodalmat, ám saját országának sírját ássa meg, amelyet száz év múlva éppen Bécs oszt föl az oroszok, a poroszok és az osztrákok között, egy részét pedig meg is szállja... A Karlócai Béke is itt szerepel, amely nagyhatalmak alkuja volt, nekünk meg függetlenség helyett rabigát hozott.
Tizedik fejezet 99
„Rákóczi - a diplomácia túsza": Az egész Rákóczi-szabadságharc nem volt más, mint az éppen zajló nagy európai háborúk (spanyol örökösödés, orosz-svéd) mellék-hadszíntere. Diplomáciai bizonyítékok erről, és az ismétlődő francia árulásról. Rákóczi soha nem volt elég bátor ahhoz, hogy saját népére támaszkodjon, folyton külföldi szövetségeseket keresett, cserébe a magyar koronát ajánlgatva. És erre fizetett rá. A döntő vereség már a harc elején bekövetkezett; Rákóczi arra várt, hogy Miksa bajor választófejedelem bevegye Bécset. Csakhogy az angol és holland csapatok megmentették a Habsburgokat: a höchstadti csatában nem más, mint John Churchill Duke of Marlborough (furcsa név, nemde?!) verte meg Miksát. Ha ekkor Rákóczi a Dunántúlról támad, Bécsnek vége. De ő a Felvidéket erőltette, azért, hogy Miksával egyesülhessen. Így viszont Miksa veresége után a fölszabaduló osztrák seregek az ő csapataira mértek Nagyszombatnál döntő csapást. Ezután hadműveleti tévedések következtek, újra csak francia hatásra. Az 1707-es orosz- lengyel- magyar varsói szerződés és annak kudarca. És mi köze volt a legendás kozák vezér, Mazeppa fölkelésének a kurucok vereségéhez? És hogyan kerültek svéd ezredek (!) Rákóczi seregébe az 1710-es romhányi csatában.
Tizenegyedik fejezet 110
„Egy csöndes évszázad apró tanulságai" (1711-1800): Porosz-osztrák háborúk, amikor, ha a poroszok oldalára állunk, visszanyerhettük volna a független Magyarországot. Az 1735-ös, dél-alföldi kuruc fölkelés, és bukásának nemzetközi okai: újra csak a francia árulás... A Horia-Closca fölkelés valódi története, és a mögötte álló cári orosz agitáció (A román történészek szerint ez a fölkelés volt az oka román-magyar gyűlölködés kitörésének...).
Tizenkettedik fejezet 118
„Száz év a végzet útján": Magyar katonák Napóleon oldalán az 1812-es oroszországi hadjárásban. Az 1821-es Tudor Vladimirescu fölkelés, és annak hatása Erdély elrománosodására (Befogadtuk a menekülőket, és tíz év múlva már ők beszéltek „ősi földről"...) Az 1831-es felvidéki kolerafölkelés, szintén orosz uszításra (Utána Ludovit Stur ezt hozta föl 800 év baráti együttélés után a magyar-tót ellentét
okául...)
Tizenharmadik fejezet 127
„Március 15-től Bosznia megszállásáig - az utolsó szögek a magyar koporsóba": a szabadságharc eddig alig ismert nemzetközi összefüggései, és az orosz beavatkozás igazi oka. (Lengyelek vezettek több magyar hadsereget, és Miklós cár félt, hogy a magyarok esetleges Bécs elleni győzelme után e seregek Lengyelország felszabadítására indulnak...) Az 1859-1866-os nagy olasz szabadságharc: miért nem keltünk föl mi is? Ez volt az utolsó esély a függetlenségre, és ekkora esély korábban soha nem volt... Helyette kiegyezés, KUK-rendszer, és porosz sugallatra Bosznia megszállása, amivel az utolsó balkáni népet is sikerült ellenségünké tenni.
Tizennegyedik fejezet 137
„A nagy mumus": Van-e zsidókérdés, és ha van, miért nincs? A zsidók valódi története, a kazár eredetű askenázik és az izraeli eredetű szefárdok komoly belső ellentétei. (Századokig még az egymás közötti házasodást is tiltották...) Nekünk pedig az askenázik "jutottak". A magyar-zsidó ellentétek valódi okai. Az 1944-es eset: vezető zsidó bankárok és iparbárók sokmillió értékű arannyal távozhatnak Portugáliába, miközben 600 ezer társuk is utazik - csak éppen Auschwitzba!!! Más szomszéd országok mennyivel több bűnt követtek el a zsidók ellen, külföldről mégis csak ellenünk uszítanak folyamatosan...
Tizenötödik fejezet 153
„Trianon igazi okai és indokai", Teljes listája a diktátum kiötlőiről, és franciák sunyi céljairól, és olyan trianoni érvek cáfolatáról, amiről eddig Magyarországon nem beszéltünk!
Tizenhatodik fejezet 162
„1944-ig: revízió mindenek fölött": Álmok és tévedések, hogy lett Prónay báró burgerlandi akciójából 1923-ban a megszállt Pécs, Mohács, Baranya megye megszabadulása szerb uralom alól? Mit ajánlott Sztálin és Molotov a magyaroknak Erdély visszavételére, és miért nem fogadta azt el Horthy? Mert erről sem tud eddig az ország túlnyomó többsége! A kassai bombázás igazi elkövetői, és igazi okai... 1944-es
Makarov üzenete Észak-Erdély magyar megtartásáról, - és, hogy ezt miért éppen egy szlovák partizán-dandár parancsnoka előtt közölték Horthy Moszkvába utazó fegyverszüneti megbízottaival?
Tizenhetedik fejezet 181
"És vége - 1956 októbere": A népfölkelésnek hitt események nem voltak mások, mint Moszkva provokációi azért, hogy a világ Budapestre figyeljen, és ne arra, hogy az angolok és a franciák éppen Szuez ellen készülnek támadni. Minden itthoni vérengzés ehhez volt igazítva. Csupa eddig csak könyvtárak mélyén lapuló, vagy ott sem található adat. (Egy korábbi, e témával foglalkozó könyvem a kivonata.)
Epilógus
Az itthoni és külföldi „a más gyönyörű" jelszó cáfolata, az egész könyv alapján. 190-199