Mások csemetéi

Előszó

Mikor mindennmű emberi dolgok természetes folyása olyan szükségszerűség elé állítják a szerzőt, hogy egyetlenegy esztendő lefolyása alatt öt könyvet ad ki egymásután, akkor, úgy hiszem, megkívánja tőle a tisztességes irodalmi szokás is, hogy legalább megokolja, miért tette? "Helén kicsikéi"-nek a szerzője könnyedén elkerülhetné a kérdést, ha kijelenti, hogy az ő művei nem is "irodalom" a sző jelentősége szerint. De avval az önző célzattal, hogy a saját aggodalmait eloszlassa, annyit mégis közöl, hogy ennek az egy kötetnek kivételével mind a művek, amik "Helén kicsikéi" óta megjelentek, részben, vagy egészben befejezett tények voltak már azelőtt, hogy "Budge" és "Toddie" könyve feltűnést keltett. A közzétételük nem volt tervbevéve; nem is jelentette be őket semmiféle kiadó. Sőt valamely illő szerénység még attól is visszatartotta a szerzőt - eltekintve attól, hogy hasonló könnyed vázlatok befolyásolhatják későbbi komolyabb kifejlődését -, hogy a nevét az utóbbiaknál nyilvánosságra hozza. Úgy vélte, a történetkék szokott gyors pályafutásukat befutják anélkül, hogy az emberek nagyon kíváncsiak lennének szerzőjükre. Az "Irodalmi Klub Valley-Rest"-ben című műnek már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna jelennie névtelenül. De befejezését félbeszakította egyéb, nagyon gyors természetű munka úgy, hogy csak jelen kötet megjelenése előtt egy hónappal került nyilvánosságra. Hogy ilyen sietve adták ki a "Mások csemetéi"-t, az a tény nem szárad szerző lelkiismeretén. Ő szívesen a végtelenségig elhúzta volna a mű megjelentetését. Hanem, hogy a köteteknek gyors egymásutánban kellett megjelenniök, hogy egy teljes egészet alkothassanak, azért elsősorban a közönség, a kereslet felelős. De most ünnepélyesen kijelenti a szerző, hogy nincsen immáron kéziratra több se kiadó, se közönség részére. Ha eljövendő irodalomi kalandozásai az elmultaknál nem lesznek jobbak, ez se szerző igyekezetén fog múlni: ő mindig ugyanazzal az ihlettel, szorgalommal fog élni, mi eddigi műveiben jellemzi. Vissza