Mások álma (dedikált példány)

Előszó

(Captatio benevolentiae)
A következő történetet magyarul mesélem, az anyanyelvemen, melyet hét évvel ezelőtt magammal vittem idegenbe, és amely azóta összegabalyodott az odakint görcsös akarással tanult másikkal. Hosszú évekig elnyomás alatt élt, másodrendűvé vált. Korrumpálódott. Nem hallgattam apámra, és a távolban töltött hét év alatt egyetlen irodalmi művet olvastam magyarul. (Az igazit Márai Sándortól.) Nem gondoltam akkor, hogy a nyelv, vagy akár emberi kapcsolataim ne kősziklák lennének, melyeket ha elhagy is az ember, ugyanúgy talál, amikor visszatér. Ma már tudom, hogy a kapcsolatok is, a nyelv is sokkal inkább egy növényhez hasonlítanak, amit mindennap ápolni kell. S bár történtek javítások az alábbi szövegben, nyelvem sok helyen amerikanizmustól foltos, amit nem bánok: hadd álljon itt tanúbizonyságául annak, ami vele idegenben történt. Mert ez is a történet része.
Szigliget, 2015. július Vissza

Fülszöveg

„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom."
Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en, egy felhőkarcoló 19. emeletén. De nem volt boldog. Hét év után hazajött, és megírta félmillió kivándorló honfitársunk lélekölő vívódásait. Önmagával is kegyetlenül őszinte könyvében találkozunk borsodi illegális bevándorlóval és zalai gazdasági migránssal, álmaink városában jönnek-mennek az oroszok, a brazilok és a magyarok. Csak azt nem tudjuk eldönteni, kinek tanulságosabb ez a könyörtelen szembenézés az amerikai álommal, az emigrációs léttel és a hazaszeretettel: azoknak, akik már elmentek, vagy nekünk, akik még itt vagyunk.
Cseke Eszter és S. Takács András az On The Spot alkotói
"Presztízs és vagyon Manhattanben szó szerint jelent felemelkedést, állapítottam meg azon az első nyáron: a lakások ára az égtől való távolságukkal egyenes arányban csökken. Minél magasabban lakik egy New York-i, annál nagyobb az esélye, hogy valódi napfényben olvashatja vasárnaponként a New York Timest. A földszint és a Penthouse közötti emeletek lakóinak meg be kell érniük a szomszédos házak üvegablakairól visszatükröződő, áttételes fénnyel.
A fénynek New Yorkban felbecsülhetetlen értéke volt. Aki megismerte a várost, megtalálta benne a fényt is, és megtalálta a New York-ak számára a földkerekség legcsudálatosabb naplementéjét is, a Manhattanhenge-et, amikor a nap a keresztutcák vonalában bukik alá, egyszerre ragyogva be az utcák északi és déli oldalát a Hudson folyótól az East Riverig. Ha csak négy este is a háromszázhatvanötből, de meg lehetett benne találni." Vissza