Előszó
A Krisztusba és a szeretetbe erősödés lelkigyakorlata mélyíti bennünk életfeladatunkat: beoltódásunkat Krisztusba. Nem elégedhetünk meg a lelki életben még a legnagyobb lelkesedéssel sem, ha az nem épít egybe Jézussal. Bár a helyes lelkiség szoros egységbe von vele, azt mégis külön gonddal ki kell a léleknek dolgoznia. A kegyelmi élet szépsége, gazdagsága, nagyobb lendülete ott kezdődik, ahol az azonosulás tudatossá válik, a lélek bensőleg és teljesen átadja magát Jézus mindent lefoglaló akaratának. Éppen ezért ebben a lelkigyakorlatban kezdettől fogva Jézus áll elénk. Őt szemléljük, szeretjük és követjük.
Elmélkedési módszerünk inkább a szemlélődés, vagy a s. sulpice-i módszer. A módszer részletes ismertetését közli az Aszketika II. sz.: Életfeladat. Részletesebb kifejtését, tanulmányozását főképpen kezdőknek nagyon ajánljuk. A lélek maga előtt szemlélve szeresse, imádja Jézust. Figyelme meg minden tettét, lépését. Gondolkozzék el szavain és figyelje belső lelkületét, de ne felejtse el, hogy Jézus a szívében él és mindjobban birtokába akarja venni. Ezért adjon teljes teret Jézusnak önmagában. Hasonuljon hozzá, engedje őt működni önmagában. Végül kutassa a jobb és nagyobb lehetőségeket. Szánja rá magát újból az "én" halálára. Részleteiben is határozza meg teendőit, hogy Jézus élhessen benne.
Tehát a szemlélődést és az elmélkedést fűzze egybe. Nézze Jézust - és kövesse. Rajzolja meg, miért és hogyan hal meg önmagának, miképpen azonosul Jézussal.
Az elmélkedéseket két előgyakorlattal vezesse be a lelkigyakorlatozó:
1. Tudatosítsa magában, hogy Jézus lelkében él. Helyezkedjék jelenlétébe, imádja.
2. Kérje általánosan, hogy mind jobban hozzá hasonuljon. A befejező imabeszélgetés is szóljon hozzá, a szívében élő Jézushoz. Kérje buzgón, hogy az azonosulás a meglátott vonásokban mind mélyebb és teljesebb legyen.
Vissza