Másik három kismalac

Előszó

Hallottátok már a három kismalac történetét, akik jól megleckéztették a farkast? Nem? Dehogynem! Tényleg nem? Na jó, gyorsan elmesélem.
Szóval réges-régen, olyan nagyon régen, hogy már én is alig emlékszem, három rózsaszínű, pöndörfarkú kismalac elindult hogy házikót építsen magának. Az első malac olyan butuska volt, hogy szalmából építette. Szét is fújta a szalmaházat a farkas nyomban, sőt még jól kis is nevette őt, aztán meg hamm! Már majdnem bekapta a farkincáját, amikor uzsgyi, gyorsan elszaladt.
A második kismalacnak megvolt a magához való esze, és jófajta téglából építette fel a házát, amivel a gonosz ordas nem tudott megbirkózni. Hiába feszült neki a hátával, hiába dobálta kövekkel, botokkal, üres üvegekkel, hiába hasogatta fejszével. És amikor nagy ravaszul a kéményen át akart bemászni, hogy végre bekaphassa a malackát, belezuhant egy hatalmas, fortyogó üstbe, amit különös kegyetlenséggel kitervelt önvédelemből a három röfi készített a kémény alá. Mondanom sem kell, hogy a farkas jól leforrázta magán, olyannyira, hogy az egész bundája leégett róla, és soha többé nem is nőtt vissza. (Pedig háromszor elmondta az anyukája, hogy a forró vízzel meg a tűzzel nagyon kell vigyázni, a közlébe se szabad menni!) Szóval a farkas súlyos égési sérüléseket szenvedett, és esze ágában sem volt többé a malacok házikója körül ólálkodni. Vissza