Más kép

Előszó

Gyémánt László megnyitó beszéde Horváth Péter kiállításán, 1999. június 7-én
Itt, ezen a történelmi helyen nemcsak a rosszemlékű múlt, de Mai Manó szelleme is kísért. Mai Manó fotográfiái a kor elvárásait, stílusát, ízlését örökítették át a mába. Maga az épület, a napfényműterem szépen s gondosan restaurált falképei, helyreállított dombordísz elemei mind-mind egy valamikori reményekkel teli kor üzenetét sugallják. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ebben a környezetben elképzelhetetlen lenne a mai kor divatjának behódolva installációkat bemutatni. Szakmai szempontból, úgy gondolom, nem okozhat félreértést, ha némi mentegetőzésfélét megkockáztatok. Festő vagyok, de felsorolhatatlanok lennének azok nevei, akik szintén festőkként váltak ismertté (különösen az impresszionizmus idején) de munkásságuk a fényképezéssel egybeforrt, inspirálódtak az akkoron új képalkotó lehetőségtől. Elsőként a barbizoni festők, például Courbet alkalmazták az új eljárást, a mi Munkácsynk is, de mint már mondtam, nem lenne értelme egy végtelen névsor számbavételének. Tény: az impresszionista képalkotás lényege a plan air ábrázolásának színelméleti fontosságán túl, hogy a műtermi komponálás helyébe a képkivágást alkalmazta, amit a fotó adta lehetőségek, elsősorban a pillanat rögzítése jelentett. Ezzel ellentétben, pontosabban kölcsönhatásban a műtermi fotográfusok tulajdonítottak nagyobb fontosságot a komponálásnak.
Ennyit tisztelettel a hely szellemének és Mai Manónak.
Horváth Péter képei egyértelműen a mai képzőművészet-tartalmat hordozó-ábrázoló tehát értelmezhető elvárásait reprezentálják. Computer montage-nak neveztem el, nem mintha a besorolás maga lényeges lenne a qualitás értékelésénél, inkább egyszerűen a könnyebbség kedvéért. A kollázs és a montázs is divatos volt a húszas években: a már folyóiratokban nyomtatásban megjelent, többségében riportfotókat vagy esetleg reklámokat, pontosabban azok részleteit állították egymással olyan kapcsolatba, ahol mint új esztétika és tartalom vált értelmezhető egységgé. Valójában ez a gondolati alapja a mai „readymade"-nek is, a talált tárgyak felhasználásával létrehozott alkotásnak. Bevallom, hogy őszinte irigységgel és csodálattal vagyok azok iránt, akik ismeretséget és barátságot tudtak kötni a computerrel, miáltal a tér és a lehetőség az alkotó fantázia számára kitágult, szinte a végtelenig. Horváth Péter is ezen kiváltságosok egyike, aki tudása birtokában burjánzó fantáziája révén bonyolult képzettársításokkal képes magával ragadni a szemlélőt, nem hagy senkit szenvtelen szemlélődőnek. Az újszerűség természetesen erény, de szeretném szíves figyelmükbe ajánlani kedvenc képem, egy bizonyos egyszerű lányportrét, melyben a kifejezés és harmónia olyan egysége valósult meg, melyről Rembrandt vagy Vermeer jutna az eszembe ami számomra meggyőzően bizonyítja, hogy itt művészetről van szó a szó igazi és mély értelmében. Engedjék meg, hogy itt most abba is hagyjam. A kiállítást megnyitom. Vissza