Marx Károly 175 éve

Előszó

Tisztelt Kollégák, barátaim!
Nem evidencia a mai Magyarországon tudományos Marx-konferenciát rendezni még Marx születésének 175. évfordulóján sem. Értelmezés és történelemlátás kérdése, hogy a rendezők és a résztvevők túlságosan régi vágású, konzervatív embereknek tűnnek-e, vagy túlságosan is jövőorientáltaknak. De bárhogyan legyen is, egy dolog bizonyosnak látszik: a társadalomtudományok művelése iránt mélyebben elkötelezett emberek - legyen szó a történelem tudományáról vagy a közgazdaságtanról, a szociológiáról vagy a társadalomfilozófiáról - nem kerülhetik meg Marx Károly tudományos teljesítményét a 20. század végén sem. Ha másképpen nem, akkor a polemikus elhatárolódás, durvább esetben a politikai diszkreditálás útján, de szembesülnek, kénytelenek szembesülni Marx-szal.
A rendszerváltásként ismert folyamat részeként Moszkvától Budapestig az új hivatalosság szerepében tetszelgő politikai publicisztika Marxot is "megtámadta", lehúzta magához a trivialitások világába. Felelőssé tették már Sztálinért és elméletének - halála utáni - formaváltozataiért, később "államosításáért". Szobrát ledöntötték, nevét levették az utcanévtáblákról, egyetemekről, újsütetű sznobok és neofita pártpropagandisták céltáblájává vált. A neofita propagandisták szerepét az egykori premodern marxistákból mára posztmodern antimarxistákká vált teoretikusok vállalták. Vajon miért? Dehát nem ez az elsőrendű kérdés. Először talán meg kellene majd válaszolni, hogy milyen objektív történelmi, gazdasági és tudományos tények állnak a marxizmus térvesztése mögött, még az a kérdés is felmerül, mi a marxizmus ma? Hiszen a marxizmus mint tudomány, mint világszemlélet és mozgalom nem azonos mértékű válságban van, bár megújulásának lehetőségeit nyilván minden létformájában érdemes vizsgálni. Egy tudományos konferenciának alighanem ezekre a kérdésekre is választ kell majd keresnie. Vissza