Marx és tanitása

Előszó

Munkámnak ez a második kiadása szóról-szóra egyezik az elsővel, mely 1908-ban, tehát tizenegy évvel ezelőtt látott napvilágot. Már akkor teljesen tisztában voltam a marxizmus nemzetbontó jellemével s már akkor óvni akartam a magyarságot az életveszedelemtől, mely erről az oldalról fenyegeti. Az olvasó, aki e kis munkámat behatóbb figyelmére méltatja, talán úgy fogja érezni, mintha az ma iródott volna, a proletárdiktatura végzetes lezajlása nyomán. És ha van könyvemnek valamelyes érdeme, talán ebben a frissességében s el nem avuló mivoltában rejlik. Éppen ezért nem akartam rajta mitsem változtatni, sem semmit hozzá nem toldani, noha tizenegy év multán sok kiegészitésre szorulna. Ámde hasson inkább a maga eredeti közvetetlenségével és tiszta tudományos meggyőződésével, melyet az idő és az átélt katasztrófa oly kegyetlenül beigazolt. Hasson azzal a lángoló szeretettel, mellyel a nemzeti élet s az emberiség haladásán csüng s azzal a kritikai haraggal és szigorúsággal, mellyel mindent elitél, ami a nemzet s az emberiség haladását kárositja és veszélyezteti. De legfőképen hasson azzal a tárgyiassággal, mellyel Marx egyéniségét mintegy domborművű képben kimintázni és társadalombontó elméleteit kiélezni iparkodtam. Ha sikerülne az olvasót meggyőznöm, hogy csak az épitő szocializmusnak van létjogosultsága, mely a nemzeti gondolatban gyökeredzik s a nemzeti újjászületést szolgálja, holott a marxizmus ennek épen a visszája, negativuma, akkor ezt a munkámat nem hiába irtam. Vissza