Marx előtti filozófia története II.

Előszó

A középkori filozófia általában, mint látni fogjuk majd, a klérus filozófiája, egyházi talajon áll, és ennek következtében a polgári filozófiatörténetírás és a polgári gondolkodás felemelkedő szakaszában csak negative foglalkozott vele. Ebben a vallásellenes progresszív harcában az a polgári korlátozottság is megmutatkozott, hogy ezeknek a nézeteknek eredetét, létrejöttét és fejlődését a magiak konkrét történelmi mivoltában soha nem tudta feltárni.
A jelentős polgári filozófia-történészek általában átsiklottak ezen az egész korszakon. így jellemző adatként megemlítem, hogy Hegel a maga filozófiatörténetében a középkori filozófia tárgyalására 115 lapot fordít, ugyanakkor, amikor a görög filozófia tárgyalására 885 lapot. Ez a külső arány mindenesetre megmutatja, hogy milyen kevéssé értékelte a középkori gondolkodást.
Ami most már a marxizmust illeti, azt lehet mondani, hogy a marxisták sem foglalkoztak ezzel, sőt még kevésbé foglalkoztak mint a polgáriak, de amennyiben a marxista klasszikusok megjegyzéseket tettek a középkori filozófia történetével kapcsolatban, ezek természetesen útmutatók és útjelzők, amiket nagyszerűen fel lehet használni. Marx annak idején a Tőkében azt írta, hogy a középkor rovására könnyű liberálisnak lenni, hogy könnyű a középkori világnézetet és általában a feudális viszonyokat polgári szemszögből gúnyolni.
Ugyanezt a hangot üti meg Engels is a feudalizmus kifejlődésével és kulturális teljesítményeivel kapcsolatban. Persze a 19. század üres, antidemokratikus polgári demokratizmusa a középkort egyetlen sötét korszaknak tekintette; a középkor ilyen sommás megítélése semmikép sem helyes. Nemcsak a feudalizmust, a feudalizmus kultúráját is sok tekintetben haladásnak értékelték klasszikusaink az előző, a rabszolgatársadalmon alapuló fejlődéshez képest. A feudalizmus mint termelési mód, óriási fejlődést jelent a rabszolgasághoz képest. Vissza