Éjegyenlőség (dedikált példány)

Fülszöveg

Tarján Tamás: - Használjuk a szót, a címet: Echinox, de nem mondtuk még el, hogy egy román alkotóműhelyből, egy egyetemi körből alakult ki, jött létre a lap; s nem mondtuk meg azt sem, hogy mit jelent a szó: echinox.
Martos Gábor: - A szó napéjegyenlőséget jelent, azt a napot, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú. Valószínűleg ezzel a névadással próbálták a lap indításakor deklarálni - nemcsak a magyar, hanem mindenekelőtt a román, de a német szerkesztők is -, hogy itt valamifajta... hogy is mondjam... "jogegyenlőségről" van szó, tehát hogy itt mindenki egyforma "súllyal" szerepel; ahogy egyforma hosszú ilyenkor a nappal és az éjszaka, úgy a lapban egyformák a román, a magyar és a német közreműködők is.
Annak ellenére, hogy természetesen a lap felosztása nem volt ennyire "demokratikus": úgy született a határozat, hogy hoszonnégy oldalas a lap, és ebből három a magyar és egy a német anyagnak van fenntartva, a többi román. Ezt a felosztást valószínűleg az ottani, hivatalosan elfogadott etnikai arányok alapján tették... Csakhogy ez a három magyar oldal sokkal jelentősebb szerepet töltött be az erdélyi magyar irodalmi életben, mint amennyit a terjedelme jelentene...
(...)
Tarján Tamás: - Hogyha valaki, látva ezt a műsort, kedvet kap, és szeretne kicsit elmélyedni az Echinox anyagában, hol talál rá?
Martos Gábor: - (...) Kolozsváron pillanatnyilag egyetlen trafik foglalkozik az Echinox terjesztésével; s jelenleg nem nézhetők meg a régebbi lapszámok, mert akkor, amikor Szőcs Gézát és harminchárom Romániából távozott magyar, román és német szerzőtársát betiltották, akkor valaki ugyanennek a rendeletnek - mondjam úgy - "a hullámát meglovagolva" a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban zárolta az Echinox régebbi számait.
Tarján Tamás: - Ha így is történt, azt hiszem, azért reménykedsz még abban, hogy a napéjegyenlőség az megmarad...
Martos Gábor: - Hát... talán majd egyszer... Ott most csak "éjegyenlőség" van... (Részeltek a Magyar Televízió Echinox a Királypincében című műsorából; MTV2, 1989. február 25.)
Martos Gábor irodalomtörténésznek 1994-ben két "iker-könyve" jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó gondozásában: a Marsallbot a hátizsákban a Forrás harmadik generációjának szellemi körét térképezte fel interjú, egy tanulmány és a szerzők műveiből összeállított válogatás segítségével, míg a Volt egyszer egy Fellegvár a generáció egyik legfontosabb orgánumát, a kolozsvári igazság című lap ifjúsági mellékletét mutatta be.
Az Éjegyenlőség ennek a két kötetnek mintegy a folytatása, kiegészítése: olyan - (egy híján) magyarországi illetve romániai magyar irodalmi folyóiratokban 1987 és 1996 között megjelent, illetve előadásként elhangzott - írásokat gyűjt egybe, melyek mindegyike a mai erdélyi magyar irodalommal, annak bizonyos irányzataival, csoportjaival, szerzőivel, köteteivel foglalkozik; középpontjában a Forrás harmadik nemzedéke tagjainak illetve az őket követő fiatalabb alkotóknak a munkássága áll. A szerző szándéka az írások "összefűzésével" mindenekelőtt azt bemutatni, hogy milyen szellemi vonulatok mentén fejlődött az elmúlt két évtized romániai magyar irodalmának egy mind mennyiségileg, mind minőségileg igencsak jelentős szelete. Vissza