Az apostoli hitvallás magyarázata igehirdetésekben

Fülszöveg

Épp ily kevéssé jelent fermagasztaltatása eltávolodást. Krisztus korántsem szakadt el a világtól, csupán elrejtőzött, csupán mi nem láthatjuk őt. Miközben azonban isteni elrejtett-ségben él, még sokkal erőteljesebben, intenzívebb módon van együtt övéivel, mint előzőleg, test szeriqti létének idején, amely megismerésének lehetőségét egyetlen, adott színtérhez kötötte. Most válnak igazán érvényessé szavai: „veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig"! A tanítványok szétszóródhatnak a világ négy tájára, mi magunk kerülhetünk a legmagányosabb magány állapotába, min(t akiket mindenki leírt és elfelejtett, ő azonban ott van velünkl ő az oldalunkon áll, így sohasem maradhatunk egyedül. „Velünk van este, reggel, és bizonnyal minden új napon." Ha az ő kezében vagyunk, nem eshetünk a mélybe, nem veszhetünk el, történjék bármi is velünk. S mindazt, amit el kell hordoznunk> nem a magunk e-rejével kell cipelnünk. Ő maga hordoz minket, hordozza terheinket. Ez az úgynevezett mennybemenetel... Tovább

Fülszöveg

Épp ily kevéssé jelent fermagasztaltatása eltávolodást. Krisztus korántsem szakadt el a világtól, csupán elrejtőzött, csupán mi nem láthatjuk őt. Miközben azonban isteni elrejtett-ségben él, még sokkal erőteljesebben, intenzívebb módon van együtt övéivel, mint előzőleg, test szeriqti létének idején, amely megismerésének lehetőségét egyetlen, adott színtérhez kötötte. Most válnak igazán érvényessé szavai: „veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig"! A tanítványok szétszóródhatnak a világ négy tájára, mi magunk kerülhetünk a legmagányosabb magány állapotába, min(t akiket mindenki leírt és elfelejtett, ő azonban ott van velünkl ő az oldalunkon áll, így sohasem maradhatunk egyedül. „Velünk van este, reggel, és bizonnyal minden új napon." Ha az ő kezében vagyunk, nem eshetünk a mélybe, nem veszhetünk el, történjék bármi is velünk. S mindazt, amit el kell hordoznunk> nem a magunk e-rejével kell cipelnünk. Ő maga hordoz minket, hordozza terheinket. Ez az úgynevezett mennybemenetel vigasztalása.
A megdicsőült Krisztus mindezen közben nem feledkezik meg róla, hogy egykor ember volt az emberek között, és átélt mindent, ami az emberléthez hozzá tartozik. Megdicsőültként nem téved a felkapaszkodottak szerepébe és taszító magatartásába, hogy bosszút álljon, és elégtételt vegyen azokon, akik egykor elnyomták vagy megtagadták. Szíve mindenkor és kihagyás nélkül álant élő testvéreiért dobog. Érettük üj az Atya jobbján, mint szószólójuk, ügyvédjük, hogy könyörületet és megbocsátást eszközöljön ki számukra. És mert szíve szüntelenül azokért ver, és érzései azok felé fordulnak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, egykor majd kilép elrej-tettségéből, és az egész világ meglátja őt.'Többé nem mint szolgát, aki egykor volt, hanem mint Urat, amilyen valójában. Nem inkognitóban immár, hanem úgy, hogy minden szem meglássa, és minden ajak zengje a hála új énekét: „Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr, örvendezzünk tehát!" Ez az úgynevezett mennybemenetel reménysége. Vissza