Dunant

Előszó

Részlet a kötetből:

"Csak a valóság árnyéka emeli ki az emberi nagyság igazi fényét, a "Vörös Kereszt" a nemzetközi jog első gyakorlati megnyilatkozása, az első nemzetközi jog első gyakorlati megnyilatkozása, az első nemzetközi szerződés, amelyet az emberiség lényegileg valóban meg is tartott. Amit a nemzetközi jog addig alkotott - a "tengerek szabadságának" eszménye és hasonlók - túlnyomórészt elméleti fedezékül szolgált az erősebb igényeinek érvényesítéséhez. Annak az embernek a sorsa azonban, aki a Vörös Kereszt nagy művét megalapozta: Henry Dunant élete, nem egyéb homályos, hézagos, az ismeretlenség ködébe vesző legendánál.
Dunant 1910-ben halt meg. Nem sok idő telt el halála óta, de már valósággal a föld alól kell az emlékezetét kiásni. Részletes emlékrajzát még senki sem írta meg. Barátai idealizálták, ellenségei megrágalmazták. A Vörös Kereszt jóindulatú, történészei szándékosan elfátyolosítják különös életútjának tragikus állomásait. Ennek az útnak nem egy szakasza sötét és zűrzavaros; egyszer a polgári jólét és az európai hírnév tüzijátéka, máskor a legsívárabb nyomorúság, a reménytelen elkeseredés feneketlen sötétsége kíséri. Még eddig senki sem szánta rá magát, hogy igazi sorsát felderítse és leírja. Pedig ez éppen a mai idők szemszögéből nagyon fontos feladat." Vissza

Fülszöveg

E könyvben egy feledésbe merült fantasztikus és egyedülálló életsor története kerül napvilágra. Dunant a vöröskereszt konvenciók apja gazdag genfi szülők gyermeke és maga is gazdag bankár. 1859-ben véletlenül a solferinói csatatérre kerül és az itt tapasztalt borzalmak feletti megdöbbenése készteti arra, hogy a háború humanizálása érdekében mozgalmat indítson. Dunnat a harcok végén jut a csatatérre. Nincsenek orvosok és nincs aki a megmenthető sebesülteken segítsen, azonnal megszervezi az ápoló és mentőszolgálatot. Hazatérése után sem tud szabadulni a solferinoi élménytől és töprengéseinek eredményeképpen kidolgozza a vöröskereszt statutomokat. Európa uralkodóit sorra látogatja, hogy megnyerje tervezetének. Erőfeszítéseiben megterem a gyümölcse: 1864-ben Genfben formálisan megalakul a vöröskereszt intézmény. 1866-ban lép először a vöröskereszt akcióban, majd 1870-71-ben Dunant egy francia harctéri kórházat vezet. E háború után Párizsba kerül, teljesen tönkre megy, barátai elhagyják és évekig a legnagyobb nyomorban él. A nyilvánosság elől úgy elrejtőzött, hogy azt sem tudják róla, hogy életben van. A 80-as években Suttner bárónő egy kis svájci aggok házában fedezi fel. Mire Dunant felé fordul újra a világ figyelme és megkapja a Nobel-békedíjat Azok a milliók, akik a különböző harctereken és fogolytáborokban a vöröskereszt áldásos pártfogását élvezték, ebből a könyvből ismerhetik meg az intézményt létesítő és érte mindenért feláldozó Dunant tragikus élettörténetét. Vissza