Martin Ferenc tartalékos hadnagy első világháborús feljegyzései (dedikált példány)

Előszó

Bevezetés
Ma, az ezredforduló idején - amikor a második világháborútól is emberöltőnyi távolság választ el bennünket és túlélői egyre fogynak - az 1914-18-as első világháború mindinkább a feledés ködébe vész. Holott a frontok szörnyűségei elérték, hazánk emberveszteségei az arcvonalakon pedig meg is haladták az 1941-45-ös szinteket. Igaz, hogy a hátország szenvedései, keservei inkább „csak" a fokozódó nélkülözésekben, éhezésben, reményvesztésben s az elesettek siratásában merültek ki; bombázás, holocaust, náci önkény, szovjet erőszak nem sújtotta a lakosságot. A frontok állóháborúja, a tüzérség srapneljei és gránátjai, az ismétlőpuskák és gépfegyverek tüzében egymást rohamozó gyalogságok hónapokig tartó állásharcai azonban legalább akkora megpróbáltatást jelentettek az első vonalbeliek számára, mint a második világháború páncélos támadásai.
Ami a hadifogságot illeti, vitathatatlan, hogy a második világháborúban szovjet fogságba esettek és elhurcoltak - különösen a GULAG-ot jártak - szenvedései, a bolsevizmus viszonyai közepette minden addigi elképzelést felülmúltak. A fogságba esés traumája, a kikerülhetetlen önkény és a rabság megaláztatásai, nélkülözései azonban a tizennégyes háború foglyait is sújtották, tetézve az egyre romló oroszországi viszonyokkal és a mindvégig bizonytalan jövő nyomasztó érzésével.
A „feljegyzések" közreadója e helyt is szívből köszöni dr. Bonhardt Attila alezredes úrnak az orosz hadifoglyok hazatérésével kapcsolatos értékes irodalmi tájékoztatását és dr. Stefániay Vilmos mérnök úrnak a számítógépes szövegszerkesztésben nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. A 151. oldalon lévő térképet Csicsely János rajzolta.
Minthogy a „feljegyzések" szerzője nem volt gyakorlott prózaíró, a kézirat sajtó alá rendezése során csekély mértékben be kellett avatkoznunk az eredeti szövegbe: a központozást a mai gyakorlathoz igazítottuk, a helyenként túl rövid mondatokat a gördülékenység érdekében esetenként összevontuk, a nem mindig következetes igeidő-használatot a legutolsó rész kivételével, mely már inkább napló-jellegű, szükség szerint egységesítettük. (A szerkesztő.) Vissza