Mártély a művészetben

Előszó

Művelődési politikánk jelentős célkitűzése, hogy a kultúra igazi értékei, közöttük a képzőművészeti alkotások is minél szélesebb rétegekhez eljussanak. Ezt a feladatot szolgálják a művelődési intézményekben megrendezett képzőművészeti kiállítások, tárlatok. A most megnyíló kiállítás sajátos módon szolgálja a képzőművészet és a tömegek kapcsolatának szélesítését akkor, amikor a valóság és a művészi tükrözés együttes élményét kívánja biztosítani. Mélyebb és maradandóbb az élmény, ha az ismert környezet, a naponta látott világ, kedves ismerősök jelennek meg a festményeken, rajzokon. A művész szeme és alkotó ereje segíti a tárlatlátogatót a külső világ, a táj és az ember mélyebb megismerésében, szépségének feltárásában. Ennek az élménynek széleskörű kibontakozását az is segíti, hogy a mártélyiakon kívül egy-egy nyáron több tízezer kiránduló és üdülő fordul meg a községben, mely 1870 lakosával szerényen húzódik meg a Tisza Csongrád megyei szakaszának egyik holt ága mellett. Lakói döntő része földműveléssel, gyümölcstermeléssel, néhányan pedig az ősi halászattal foglalkoznak. Alig van azonban még egy község, amelyik ilyen mélyen és jelentősen írta volna be nevét a magyar képzőművészet XX. századi történetébe, mint Mártély.
Azoknak a művészeknek hosszú és jelentős sorát, akik itt alkottak és akiknek műveiben gazdag változatosságban tükröződik a mártélyi táj, Tornyai nyitja meg, aki a Hódmezővásárhelytől 10 km-re fekvő, nyugodt víztükrű, csavart törzsű öreg fűzfáktól övezett mártélyi Tiszát kedves kiránduló helyeként gyakran kereste fel, a vásárhelyi művészkolónia többi tagjával: Rudnayval, Pásztor Jánossal, Endre Bélával együtt. Tornyai később, élete egyetlen vagyonaként megépíti Mártélyon "hóttig nyögöm" házát. Nemcsak szívesen jár ide, hanem ami számunkra legfontosabb, alkot is itt. Sokszor keresi fel és számtalanszor festi meg a magánosan álló öreg diófát az év minden szakaszában, az ártéri erdő őszi-téli lilásbarnáit és a havas-jeges befagyott Tisza nyugalmát. Tornyai a 20-as években szakad el Mártélytól, és majd csak 15 évvel később, élete utolsó hónapjainak meg nem valósult álmaként tör fel nagy erővel a mártélyi naplemente látásának vágya. Vissza