Mártély

Fülszöveg

Az első évek kisded vállalkozásai tán didergő kucorgásokkal indultak a különben minden bizonysággal művésztitkokat, nagy vergődéseket, kanyarulatos művészsorsokat tudó holtági homokokon, erdőbeli avarokon. Viharoktól és vízártól görbe öreg füzek, bolyhos virágú rezgő nyárfák és jegenyék úgylehet dicsekedhetnének; én meg még Tornyai tekintete tapintott meg, százszor is az esze ágaiban lakta, mire tétovának tűnő, mégis fürge zsírkrétájával megörökítette. És emberek emlékeznek Endre Bélával való véletlen találkozásokra, s mások, hosszú sorokban leltározhatóan bimbóztak ki e tájékban.
A Tisza ölében és igézetében ringatja mai művészeinket ez a vidék. Csak annak beszél, aki nyitott szemmel, szívvel lépi a csöndet.
Mártély egy olyan különös szabadtéri múzeum, ami adja azt a karaktert és vonzást, mely egyedülálló érték ma is a kortárs képzőművészetben. Kiváló ebben a csodálatos környezetben, hogy csak néhányat említsünk: Tornyai János, Endre Béla, Kohán György, Frank Frigyes.
Nem véletlen, hogy a hazai művészetünk klasszikusai közé soroljuk őket. Festészetük egyszerre és örökre korszerű is, magyar is, népi is. Szellemi örökségüket kötelességünk ápolni. Két hét alatt nem lehet megtanulni rajzolni, festeni, de közel lehet férkőzni a természethez, annak formavilágához. El lehet kezdeni tanulni és gyakorolni a képzőművészet kifejezőeszközeinek ABC-jét, hiszen csak ennek ismeretében lehet később őszinte, megalapozott önálló előadásmódot kialakítani. Vissza