Előszó
Részlet a könyvből:
- Anya, anyuka! Nem tudok talpraállni, elzsibbadt a lábam!
Ijedt lányhang szólt ki a fürdőszobából, s az, akihez ezeket a szavakat intézte, Kelemen Andrásné, leánynevén Török...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Anya, anyuka! Nem tudok talpraállni, elzsibbadt a lábam!
Ijedt lányhang szólt ki a fürdőszobából, s az, akihez ezeket a szavakat intézte, Kelemen Andrásné, leánynevén Török Klára, éppen a tükör előtt állt és bársonyfekete haját egyszerű, tömött kontyba tűzte. Negyednyolcat ütött az ebédlő harangzengésű állóórája. Reggeli negyednyolcat.
Kissé türelmetlenül válaszolt lányának:
- Évikém, ne töltsd hiába az időt, elkésel az iskolából.
A lányhang felcsattant.
- Ha mondom, anya, hogy nem tudok talpraállni, már öt perce próbálom.
- Topogj kicsit ideoda, Évike, akkor kimásznak a hangyák a lábadból, mert ugye, ezt érzed?
- Nem, anya, egyáltalában nem érzem a lábamat! Kelemenné elmosolyodott. Szabályos, szép arcát úgy megvilágította ez az anyás mosoly, mint a fényszóró a sötétbe burkolt tájat. Aztán szép rendesen elrakta fésülőeszközeit és bement a fürdőszobába.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal