A bagolyvár I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

A Gerold-féle birtok udvarán az idén a jázmin- és orgonabokrok majd hogy le nem szakadtak a bogok és fürtök súlya alatt; a májusi nap fényében csillogó kútviz erőteljesen csobogva ömlött a kővályúba és az ólak és pajták tetején nagy hangon csiripeltek a verebek.
Úgy látszott, hogy ma jobban virágzik, illatozik és zajong minden a Grerold-ház udvarán, mint valaha; ügy látszott, mintha minden amúgy isten igazában érezné az otthon örömeit; mert hiszen a bokrok, a kút, no meg az ősi verébnemzetség is az ő pongyolán rakott, össze-vissza kúszált fészkeiben, mindmegannyi itt marad, nem űzik el őket, mint odabenn a házban a felriasztott pókokat meg molyokat, a helyükből kimozdított ősrégi szekrények és almáriomok mögül.
Bizony csúful is álltak a dolgok odabenn; akár csak a háborúban: olyan kopárok voltak a falak, olyan zagyva zűrzavar hevert szerteszét az étterem padlóján!... Mind az a fehér- és ágynemű, amit derék gazdasszonyok összegyűjtöttek volt, mind a bútor, ezüstnemű és vadászeszköz, a miket férjeik összeszereztek volt, mindaz idekerült e terembe, higgadtan bírálgató idegen szemek prédájára, hogy azután egymás társaságából kiszakítva, messze elágazó utakon világgá szóródjék. Milyen sértően hangzott ki a terem nyitott ablakán a kikiáltónak a szava; amint a bútorok- és könyvekről fölvert portól szinte berekedt hangon ismételgette: „először, másodszor, stb.!" Vissza