Kettős valóság

Előszó

Vannak könyvek, amelyeket azért veszünk meg, mert ismerjük az íróját, a stílusát és már eddig is sokat kaptunk tőle. Tehát egyszerűen szeretjük. Vannak, amelyek új kiadásban, új borítóban jelentek meg és úgy érezzük, hogy a többi között ott van a helye a könyvespolcunkon. Vannak, amelyeket azért veszünk meg, mert egy ismeretlen író pár mondatos vallomása annyira megfogta a lelkünket és szívünket, hogy egyszerűen kíváncsiak vagyunk a teljes egészre. Megvesszük a könyvet és belépünk egy történetbe.
Márkus Barbara könyvébe beléphet fiatal, idős, férfi, nő, családos, egyedülálló, reál-, vagy humán érdeklődésű; nyitott vagy inkább befelé forduló ember is, vagyis bárki. Mindezt azért lehet megtenni, mert ez a könyv az emberi lélekről, a lélek erejéről szól. Az a történet, amelybe a könyv szerzője ezt az üzenetet belehelyezi, bármelyikünkkel megtörténhet. Márkus Barbarával meg is történt. Ezért hiteles.
Ha csak gondolatban végigmegyünk az ő történetein, megérthetjük, hogy a legfontosabb, hogy a nehézségeinket úgy kell kezelnünk: más ne sérüljön, lelkünk pedig épüljön. Valamit feldolgozni, minden embernek más és más időtartamba és erőveszteségbe kerül. Ez mindig az embertől függ. A következőkben valamit így feldolgozni, hogy azzal az embertársainkat tanítani tudjuk, hogy hitet és kapaszkodót tudjunk adni, az még több energiát, vagyis még több szeretetet igényel. Mindehhez szükségesek azok az emberi értékek, amelyek a könyv lapjain megszületnek előttünk, és példát adnak. Vissza

Fülszöveg

Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik eljutottak életük azon pontjához, hogy feltegyék a kérdést önmaguknak: „Ki vagyok én?".
Ez az egy kérdés határozza meg lényünket és hajt bennünket a fejlődés és tapasztalás útján. Számtalan jel érkezik a hétköznapok rohanásában, amely arra készteti az embert, hogy megálljon egy pillanatra és ráeszméljen létezésének eredetére, jövőjére és okára.
A könyv megírása évek óta tart, hiszen saját fejlődésem is megállíthatatlanul halad a maga útján. Úgy érzem, most jött el az a pillanat, amikor mindezt az Olvasó elé kell tárnom. Itt az idő, hogy ebben a kaotikusnak tűnő, ideges világban, ahol napjaink teljesítmény-orientáltak, amikor az emberi kapcsolatok ápolására, a szeretet átélésére, megálljunk. Amikor csak félelmeink és szorongásaink háláink, feleszméljünk. Őszintén remélem, hogy azok a felismerések, amelyek számomra is útmutatást adtak, és logikus megértést szültek, az Olvasó számára is térképként szolgálnak majd, hogy megértse élete egyéni küldetését és az emberiség közös feladatát. Vissza