Szerelmes szonettkoszorú (dedikált példány)

Fülszöveg

Nem értem a tudósokat, akik a különböző élőlények klónozásán dolgoznak, és mivel látszólag komoly eredményeket érnek el nem veszik észre, hogy ez az út a szó szoros értelmében a semmibe vezet. Állítólag ezek a klónozott példányok tökéletes hasonmások ugyan, de nagyon gyorsan megöregszenek, majd elpusztulnak, mint ahogy Dollyval, a juhval is történt. Lehet, hogy ezt a korai elöregedést valamilyen finom génsebészeti vagy biokémiai eljárással ellensúlyozni lehet majd, vagy talán már ellensúlyozták is, de ez nem változtat a lényegen: a minden dolgok teremtője figyelmeztet minket, hogy ne akarjunk az Egyből ismét Egyet csinálni, mert ez nem lehetséges. Ugyanis Egy csak Kettőből vagy Sokból születik. Önmagában az emberi Egy semmi, és kizárólag az isteni Egy a minden. Éppen ezért a kiónozott ember utódai egyre kevesebbet élnek majd, és végül már azelőtt meghalnak, mielőtt élni kezdtek volna.
Az Én a Te nélkül egy lyukas garast sem ér, mint ahogy a Mi is csak akkor tudja önmagát körülhatárolni, tehát meghatározni, ha van Ti.
Aki önmaga klónozására vágyik, az semmit sem értett meg a világból. Ha látni akarsz: fénylenie kell valaminek rajtad kívül amit megláthatsz. Ha hallani akarsz: zengenie kell valaminek rajtad kívül, amit meghallhatsz. És így tovább! Aki önmagát látja és hallja csupán, az vak és süket.
Ezek szerint minden már nem lehetsz, barátom, ha embernek születtél de azt legalább elkerülheted, hogy semmivé legyél!
MARKÓ BÉLA Vissza