Olvassuk együtt

Fülszöveg

Kedves olvasó!
Több mint egy évtizede jelent meg ennek a könyvnek az első
kiadása, és íme, vagyok annyira óvatlan, hogy változtatás
nélkül engedem útjára ugyanazt a szöveget.
Azt gondolom, hogy szerelmünk próbája lehet ez a második
kiadás. Az én szerelmem próbája, aki a nyolcvanas években,
egy másik történelemben, de ugyanabban az irodalomtörténetben, hűséget esküdtem ezekkel a versmagyarázatokkal
sok kedves versemnek, de közben hosszú-hosszú időre
magukra hagytam őket. És a te szerelmed próbája is ez,
kedves olvasó, aki valószínűleg ugyanúgy nem félsz olyan
szavakat használni a költészetről beszélve, mint én: hűség,
szenvedély, elragadtatás és agónia. Vagy: szentség, őrület,
egyesülés, halál.
Igazad van, kedves olvasó: minek az úthoz útikönyv, minek
a szerelemhez megannyi kámaszútra?
Az útikönyveket azok írják, akik már bejárták az utat,
a kámaszútrákat is bizonyára azok szerkesztik, akik már
túl vannak bolond szerelmeiken. Ez a gyűjtemény viszont
még csak egy... Tovább

Fülszöveg

Kedves olvasó!
Több mint egy évtizede jelent meg ennek a könyvnek az első
kiadása, és íme, vagyok annyira óvatlan, hogy változtatás
nélkül engedem útjára ugyanazt a szöveget.
Azt gondolom, hogy szerelmünk próbája lehet ez a második
kiadás. Az én szerelmem próbája, aki a nyolcvanas években,
egy másik történelemben, de ugyanabban az irodalomtörténetben, hűséget esküdtem ezekkel a versmagyarázatokkal
sok kedves versemnek, de közben hosszú-hosszú időre
magukra hagytam őket. És a te szerelmed próbája is ez,
kedves olvasó, aki valószínűleg ugyanúgy nem félsz olyan
szavakat használni a költészetről beszélve, mint én: hűség,
szenvedély, elragadtatás és agónia. Vagy: szentség, őrület,
egyesülés, halál.
Igazad van, kedves olvasó: minek az úthoz útikönyv, minek
a szerelemhez megannyi kámaszútra?
Az útikönyveket azok írják, akik már bejárták az utat,
a kámaszútrákat is bizonyára azok szerkesztik, akik már
túl vannak bolond szerelmeiken. Ez a gyűjtemény viszont
még csak egy érzelem leírása: azt kívánom mindannyiunknak,
hogy sohase éljünk végére ennek az útnak. Annak idején
megpróbáltam elmondani ebben a könyvben néhány dolgot,
amit az addig bejárt tájon megfigyeltem és megtanultam.
Örültem, hogy megtehettem, és egy rossz korban jó versekről
beszélhettem diákoknak, tanároknak, versolvasóknak.
Kedves olvasó!
A kor más, a vers ugyanaz, és ugyanaz bennem
sok-sok év múltán is a vers szerelme: egybeolvadás
és megsemmisülés!
Marosvásárhely, 1999. augusztus 8. Vissza