Előszó
A magyar nemzet történetének utolsó évszázadaiban három nagy magyar alakja emelkedik az ország sorsát intéző személyek fölé. Széchenyi István gróf, II. Rákóczi Ferenc és Zrinyi Miklós gróf,...
Tovább
Előszó
A magyar nemzet történetének utolsó évszázadaiban három nagy magyar alakja emelkedik az ország sorsát intéző személyek fölé. Széchenyi István gróf, II. Rákóczi Ferenc és Zrinyi Miklós gróf, kortársaikat fölülmuló történelmi súlyukkal, egyéniségük varázsával, életvonaluk párhuzamos haladásával, a nemzetet felszabadító elhivatotságukkal és - nem utolsó sorban - sikertelenségük tragikumával, olyan kiváltságos helyet foglalnak el történetünkben, amelyhez hasonlót még más nemzetek történelmébe is alig találunk.
E három nagy magyar közül a történetírás Zrinyi Miklós gróffal bánt a legmostohábban. Széchenyi István szerepét, nagyságát jól ismerjük, méltatjuk. II. Rákóczi Ferencet, a legutóbbi évtizedek történetkutatása teljes fényében és valódi nagyságában állította szemeink elé. De ha valaki Zrínyi Miklós nevét említi, csak így röviden, - minden jelző nélkül, - akkor igen sok ember előtt nem az ő képe fog megelevenedni, hanem dédapjáé, a szigetvári Zrinyi Miklósé. Pedig ennek az első Zrinyi Miklósnak feje fölé - bár vitéz törökverő bajnok volt, - csakis ez az egy, önfeláldozó haditett, font maradandó emlékű glóriás koszorút. A második Zrinyi Miklós viszont nemcsak dicsőségesen harcoló és sorozatos győzelmeket arató hadvezér, de kiváló seregszervező is volt. Mint író és költő az akkori magyarság első klasszikusa s mindenekfelett kristálytiszta jellemű férfi, a megcsonkított haza egységének visszaállításáért küzdő lelkes apostol és korának legnagyobb nemzetnevelője. Háborúit, hadvezéri erényeit és képességeit mindennek ellenére csupán a történetkutató szakemberek ismerik. Hadtudományi és politikai írásainak mélységét és szépségeit még kevesebben. Leginkább talán költői működését ismerjük és ez az oka annak, hogy a felületes közönség a második Zrinyi neve mellé szinte megszokásból teszi a "költő és hadvezér" jelzőket. Pedig ha alaposan megismerkedtünk Zrinyi Miklós prózai írásműveivel, akkor azt tapasztaljuk, hogy korának nemcsak legkiválóbb magyar hadvezéri tehetsége, de európai műveltségű, tudós filozófusa, amellett minden nemesért, szépért rajongó, művészetkedvelő férfi volt, akinek nagy könyvtárában megtaláljuk korának valamennyi jelentősebb művét. Az akkori magyar világnak a szó legszorosabb értelmében vett polyhistora, lángoló hazafi, akinek sugalmazó ereje, tettre készsége kizárólag egy ideális eszme szolgálatában állott. A magyar nemzet felszabadítása a török járom alól, a nemzeti erők összefogása és az ország felvirágoztatása volt Zrinyi munkásságának célja, értelme...
Vissza